A MAGYARSÁG EREDETE
I. FEJEZET
I. FEJEZET
I.3 Az emberré válás, az emberi civilizáció kialakulása - ...és a Kárpát-medencei kapcsolat
Az előző fejezetben láthattuk, hogy az ember és civilizációjának kialakulásával
kapcsolatban az oktatott történelem jelentős lyukakkal van tele és
a magyarázatok tekintetében iszonyatos tartozásokat halmozott fel. A megalitépítő, hatalmas, több
száz tonnás kövekből - a mai tudomány számára ismeretlen módszerrel -
építkező ősi civilizációk nyoma, melyek piramisokkal, kőhalmokkal,
kunhalmokkal, mesterséges piramis-hegyekkel stb. "szórták" tele a
bolygót, számos helyen megtalálható a Földön, Japántól, Eurázsián és
Afrikán keresztül, Óceánián át az Amerikai földrészig. Ennek a
tanulmánynak nem célja ezeket mindet ismertetni, azonban néhány fontos "építményt" muszáj bemutatni, melyek a Kárpát-medencében találhatók,
és ezáltal vélhetően köthetőek a magyarság eredetéhez, illetve egyúttal
utalnak a magyarság és ezen fent említett globális történelem-előtti
civilizáció letagadhatatlan kapcsolatára - ahogy erre Anton Deimel, a XX. századi
sumerológusok legkiválóbbjainak egyike, Sumerische Grammatik című összefoglaló művében is rávilágít: "A
magyarság lesz a megoldás az emberiség igazi történetének
megfejtésében. Minden a feje tetején áll. Újra kell írnunk az emberiség
történelmét."
A jégkorszak alatti emberi életfeltételekről így ír Cser Ferenc és Darai Lajos - Magyar folytonosság a Kárpát-medencében c. könyvét (B/V. fejezettől):
"V. Emberi életfeltételek a jégkorszak szakaszaiban
18. A jég-visszahúzódás és az életfeltételek
VII. Kárpát-medencei eredetünk
20. Ősműveltségünk, őstörténetünk valós vagy vélt elágazásai
A többágú őstörténet meghirdetése nagy teljesítmény, miáltal minden korábbi írás, kutatás igen jól megállja a helyét, időszerű és igaz marad, mert az idő nem lövi ki fölüle a főnökelméletet, aminek alávetette magát, mint a legtöbb irányzat a modern tudományban. Páran igen régtől képviselik Kárpát-medencei eredetünket, s hogy bizonyítottan igen régtől védjük, tartjuk eme Magyar-medencét. Az idei nyári MVSZ-konferencián is a "Kelet" csak alibi volt végül, mert a Kárpát-medencei eredet vált áttörő gondolattá. Bár azt is központi gondolatként elfogadni látszottak, hogy minden innét ment valahogy ki minden irányba, s aztán nem véletlen, hogy kint is megmaradt és később kicsit másként ugyan, de vissza is tért. Amikor tehát a genetikusok megtagadták a finnugorságot, akkor sokan azonnal ugrottak keletre. Egyébként a Semino és társai által közzétett munkában az ott felhozott közép-ázsiai gén eredetet rosszul értelmezték. Az azt jelenti, hogy egy korábbi részből való leágazást ott találnak, de az az ág nem jelenti magát a forrást. A forrás föltehetően a Kaukázus volt. Gábori ír erről a könyvében, de a régészek elhallgatják. (...)
Alaposan félre vihet, ha automatikusan a természeti környezetből indulunk ki. Ilyen félrevivő az a gondolat is, hogy ha a jég az Uralt kikerülte, és volt ott egy lakhatónak látszó sáv, akkor szükségszerű, hogy odamenjenek azok, akik előtte már északra húzódtak, és szorult helyzetbe kerültek az Uráltól nyugatabbra. Ennek a gondolatnak tehát még az elvi lehetőségét is ki kell zárnunk, mert csak az győz meg igazán, hogy ilyen eseménnyel nem kell, nem szabad számolnunk. Ez a kemény kizárás pedig az északra felköltözéssel, a felköltözőkkel lehet kapcsolatos. Mintha tényleg üres lett volna a Kárpát-medence, olyannyira, hogy még az arra vándorlókat is taszította volna, s ezért a Kaukázusból (Afrikából érkezéssel) egyenes ívben mentek volna északra az emberek, a jéggel közvetlenül szomszédos tundrára letelepedett mezőgazdaságot folytatni. De hát sem Afrika, sem a Kaukázus nem egyedüli tényező ebben a folyamatban, hanem a sokkal inkább a Kárpát-medence, a bükki kultúra inkább az elsődleges, hiszen a régészeti adatok ezt mutatják, így eleve nem áll meg a teljes társadalom északra költözése. Hiszen ott északon a földművelés egyáltalán nem is volt lehetséges, ma sem, akkor még a fejletlenebb eszközök birtokában még kevésbé. A jégtől felszabaduló Kárpát-medencében ellenben lehetséges volt, és ezt ismét csak támogatják a régészeti eredmények – föltéve, hogy a helyes időrendet alkalmazzuk.
A jégkorszakot követő időkbeli letelepedéssel is nehézségek vannak. A feltételek a nagy sűrűségű, s következésképen nagytömegű népesség eltartására ebben az időben csak a Kárpátok környékén és délebbre voltak meg továbbra is, tehát az emberek itt maradtak, márpedig azok, akik a későbbi magyar elnevezésű nyelvet beszélték. Tény az is, hogy itt meg is található a korai letelepedett mezőgazdaságot művelő, meglehetősen nagy tömegű emberre utaló leletek tömege, ami északon viszont konokul hiányzik.
De egyébként az uráli férfiakat a TAT gén jellemzi, és Semino és társai külön ki is emelik, hogy magyaroknál TAT-utód gént egyáltalán nem találtak, ami valójában azt jelenti, hogy az előfordulása a 2%-os gyakoriságot nem haladja meg. Ez a fontos, mert tehát nem az Uráltól jött a magyarság. A gravetti népe valóban Ukrajnában és a Kárpátokon belül vészelte át a jégkorszak leghidegebb részét. Gáboriné könyvében minden világosan le van írva. Erről a nemzetközi régészet nem akar tudni: igenis, a leghidegebb időszakban a Kárpátok között volt emberi élet, és nem is akármilyen, és ez nem vonult az Észak-Balkánra. Hacsak nem a Kárpát-medencét tekintjük Észak-Balkánnak, ami földrajzi értelemben véve egyébként képtelenség!"
***
A Kárpát-medence az emberi civilizáció egyik bölcsője, mely folyókban, vízben gazdag, termékeny terület, az ember számára kellemes éghajlati és környezeti rendszerrel, pláne olyan időszakokban, amikor máshol elviselhetetlen volt az emberi létezés (pl. jégkorszakok alatt).
Makkay János, nemzetközileg is híres régészünk a következőképpen fogalmazta a Kárpát-medence kiemelt adottságait az "Indul a magyar Attila földjére". c. művében
:
Mielőtt rátérnénk a "kilógó" leletekre, először is vizsgáljuk meg, hogy miért éppen a Kárpát-medence
lehetett az
emberi élet és műveltség kialakulásának egyik leginkább alkalmas
területe a Földnek? Milyen természeti feltételeknek kell teljesülnie
ahhoz, hogy huzamosabb ideig ember által lakott legyen egy terület,
amely huzamosság előfeltétele a letelepedett életmódnak, ami egyeneságon vezet a műveltséghez?
A jégkorszak alatti emberi életfeltételekről így ír Cser Ferenc és Darai Lajos - Magyar folytonosság a Kárpát-medencében c. könyvét (B/V. fejezettől):
"V. Emberi életfeltételek a jégkorszak szakaszaiban
18. A jég-visszahúzódás és az életfeltételek
Mithen tanulmánya a jégkorszak felmelegedését követő növényi előnyomulásról azt
mutatja, hogy a növényzet csak évezredekkel a fölmelegedés után és fokozatosan tért vissza a
hajdani eljegesedett területekre. Ennek alapján nem megengedhető a jégkorszakot közvetlenül
követő északi nagy-népesség elgondolás, hiszen növényzet híján állatvilág sem települhetett
ezekre a területekre, ezért az emberi lét föltételei nem voltak adottak. A jégkorszak lehűlő
szakaszában a korábban a folyók mellé települtek fokozatosan délre húzódtak, de előtte sem
voltak valóban északon, még a Volga–könyök magasságában sem. Az Ural túloldalán a Tien–
San mellől jelenhettek meg emberi telepek, de az Uráltól délre egészen a Káspi–tengerig
áthatolhatatlan mocsarak voltak már a jégkorszak lehűlési szakaszát megelőzően is. Csakis
évezredekkel a jégkorszak fölmelegedésének utolsó szakaszát követően tudott ember átmenni
az Ural és a Káspi-tenger között, azaz a Kurgán mozgás idején, a jelen előtti 7. évezredben
vagy az után. Ezért is baj van bármiféle uráli őshaza elmélettel.
Az emberiség őstörténetét tekintve nem lehet egyszerűen pusztán a természeti környezet
egyes állapotaiból kiindulni. Azaz ha a jég a kérdéses időszakban ki is kerülte az Ural keleti
felét végig, északon is, egyáltalán nem lehet oda szükségszerűen feltételezni emberek nagy
tömegeinek az átvonulását. Mert már az is feltételezés, hogy nagy tömegek északra kerültek
volna a mamut után menve, mintha a mamut követte volna az északra húzódó kedvező
életfeltételeit, majd midőn azok ott is megszűntek, átment volna az Ural keleti oldalára. Az
emberek meg utána jó nagy tömegben, mert arra kényszerültek. Ugyanis ezt a föltételezést
semmiféle régészeti adat nem támogatja. Azon a területen az újkori embert megelőzően
nincsenek emberi életre utaló nyomok. Az ember létfeltételeit a parktundra környezet még
a déli, kárpáti környezetben fönnálló hosszabb nyarak esetén is erősen megterhelte, az északi
tundrára, parktundrára az ember a jégkorszak idején nem hatolt be.
Egy északi nagyobb sűrűségű társadalom, amire pl. Szabó István Mihály az
elgondolásában hivatkozik, tehát elvileg is lehetetlen volt, aminek tudományos alapjai
Cunliffe könyvében meglehetősen pontosan meg is található. Ugyanakkor azt is tudjuk,
hogy a jégkorszak lehűlő szakaszában a keleti eredetű mamutvadászok a mamutot követve
jöttek be a Kárpát–medencébe és itt élték meg a mamut kihalását. E vadászok éppen itt tértek
át a szarvas vadászatára a Würm leghidegebb időszakát megelőző 5–6 évezredben, aztán a
fölmelegedés után meg már az északra visszahúzódó tundrán élő szarvasokat követve távoztak
innen. Ezt nem lehet nem figyelembe venni. És csupán szavak tartoznak a műveltség
gyakorlatához, technikájához, nem pedig a nyelv egésze.
Nem
kellett, vagy lehetett tehát sehová sem követniük a mamutokat, főleg
nem északra,
hiszen éppen nem oda távoztak a Würm utolsó lehűlő szakaszában. Nem áll
meg a társadalom
korábbi északra költöztetése. Ehelyett azt kell hangsúlyozni, hogy sem
Afrika, sem a
Kaukázus nem a meghatározó tényező ebben a folyamatban, hanem sokkal
inkább a Kárpát–
medence, onnan is a Bükki kultúra az elsődleges. Különösen azért is,
mert a tundrán, a
parktundrán sem ekkor, sem korábban, sem később, sem jelenleg semmiféle
földművelés nem lehetséges, és így a letelepedéssel is bajok vannak. Még
csak kezdetleges állattenyésztésre
sem nyílt ott ekkor semmi lehetőség, az ember életfeltételei ebben az
éghajlati övezetben
kizárólag halászattal, vadászattal, esetleges gyűjtögetéssel voltak
biztosíthatók, úgy ahogy
manapság is az ott élő emberek alapvetően halászatból, vadászatból
tartják fenn magukat,
jóllehet, ma már a rénszarvast részben háziasították, azaz
tenyésztésével is foglalkoznak.
Azaz a feltételek a nagyobb népesség eltartására ekkor csak a Kárpátok
környékén és attól
délre voltak meg továbbra is, tehát itt kellett maradjanak, azok, akik
majd a később
magyarnak nevezett nyelvet már ekkor beszélték.
Majd a fölmelegedés után a szarvas–vadászok követték az északra vonuló szarvasokat,
amit viszont nem lehet nem figyelembe venni, hiszen ezután jelenik meg Észak–Kelet–
Európában a Szvidéri műveltség és a később finnugornak nevezett jelenség. A mamutok már
azelőtt kihaltak, hogy egyáltalán nyugatról az Ural keleti oldalára lehetett közvetlenül jutni.
Ha az Ural túloldalán is voltak mamutvadászok, azok tehát Ázsiából kerülhettek oda,
mondjuk a Tien–San lejtőiről ereszkedtek le, amire Gábori Miklós a könyvében (Gábori Miklós: Ala Tau – Ararát. Régészeti utazások. Gondolat, Budapest (1974)) kifejezetten
és határozottan utal. S ha e túloldali mamutvadászoktól esetleg át terjedt keletre, talán még
egészen Amerikáig is a mamutvadász technika, ahhoz csak egyes szavak tartozhattak, nem
pedig a nyelv egésze. De a globális értelmet tekintve, azaz a műveltségi azonos jegyeket
értelmezve nem kell feltétlenül emberek tízezreit mozgatni, költöztetni a magyarázathoz.
Lehetséges ugyanis a párhuzamos értelmezés, minek lényege, hogy akkor az emberi
alapfelfogás mellérendelő volt, számos jelenségre az azonos módon működő emberi elme
azonos választ adott a világ legtávolibb pontján is, amint ad azóta is. Hogy egy rendkívül
egyszerű példánál maradjunk, ha két azonos dolgot összeszámolunk, a világ minden pontján
egy meg egy az kettő lesz, attól teljesen függetlenül, hogy az egyet, vagy a kettőt hogyan is
nevezik meg ott.
VI. A néppé szerveződés előtti állapot és idő
19. Mikortól beszélhetünk valamely népről?
25–30 évezrede tehát valóban bejött a Kárpát–medencébe a mamutvadászok népe, úgy
mint a gravetti kultúra népe. De ez persze még nem nép, mert akkor még nem volt néppé
szerveződés, de ők mindenesetre a Kaukázusban kialakult embertípust hozták be, de nem csak
a Kárpát-medencébe, hanem mozgékonyságuk révén Európa akkor ember által lakott
területeire, egészen az Atlanti óceánig. Velük ötvöződött a helyi lakosság és hozta létre a
cromagnont. Gábori könyvében erre igen komoly adatok vannak. Azok is a moustieri kultúra
utódai, akik gravettibe való átfejlődésének tárgyi leletsorát a Donnál találták meg, jóllehet,
esetleg embertani képük nem azonos más területeken talált moustieri kultúra emberével.
Ebben a ‘genetikus régészek’ számára tehát ismét csak az a kellemetlen, hogy nem támogatja
az Ős–Éva/Ős-Ádám modellt. Eurázsia népessége a hajdani eurázsiai homo erectusok
közvetlen utóda. A homo erectus Európában legalább három helyen fejlődött modern
emberré: tömegében a Kaukázusban, de a Dordogne és a kárpát-medencei ember is azzá
alakult. A mamutvadászok azonban még mellérendelő szemléletűek voltak, pontosan
ugyanúgy és ugyanazon okok miatt, mint a neandervölgyi utódok.
Az
átmeneti kőkorszak (mezozoikum), amely időszakról alig van hiteles
lelőhely, 12 ezer
éve kezdődött, de nem 7 ezer éve, mint a hagyományos kormeghatározás
véli, amiből a 14C
vizsgálati eredmények szerint 8–9 ezer éve, de inkább 9 ezer éve volt a
váltás az
újkőkorszakra (neolitikum). A Körös–Tisza műveltség jelen előtt 8500
körül jelent meg, egy
évezred múlva pedig már a Vinča volt jelen ugyanazon a területen. S
előttük ott van még a Lepenski-Mir műveltség j.e. 10000-ből a Duna alsó
folyásánál, valamint ott van az egyik
bükki barlang gyermek csontváza, amely 11 évezredes. Ezek olyan adatok,
amik a Kárpát medencében
a Würm jégkorszakot túlélt emberről tanúskodnak.
VII. Kárpát-medencei eredetünk
20. Ősműveltségünk, őstörténetünk valós vagy vélt elágazásai
A többágú őstörténet meghirdetése nagy teljesítmény, miáltal minden korábbi írás, kutatás igen jól megállja a helyét, időszerű és igaz marad, mert az idő nem lövi ki fölüle a főnökelméletet, aminek alávetette magát, mint a legtöbb irányzat a modern tudományban. Páran igen régtől képviselik Kárpát-medencei eredetünket, s hogy bizonyítottan igen régtől védjük, tartjuk eme Magyar-medencét. Az idei nyári MVSZ-konferencián is a "Kelet" csak alibi volt végül, mert a Kárpát-medencei eredet vált áttörő gondolattá. Bár azt is központi gondolatként elfogadni látszottak, hogy minden innét ment valahogy ki minden irányba, s aztán nem véletlen, hogy kint is megmaradt és később kicsit másként ugyan, de vissza is tért. Amikor tehát a genetikusok megtagadták a finnugorságot, akkor sokan azonnal ugrottak keletre. Egyébként a Semino és társai által közzétett munkában az ott felhozott közép-ázsiai gén eredetet rosszul értelmezték. Az azt jelenti, hogy egy korábbi részből való leágazást ott találnak, de az az ág nem jelenti magát a forrást. A forrás föltehetően a Kaukázus volt. Gábori ír erről a könyvében, de a régészek elhallgatják. (...)
Alaposan félre vihet, ha automatikusan a természeti környezetből indulunk ki. Ilyen félrevivő az a gondolat is, hogy ha a jég az Uralt kikerülte, és volt ott egy lakhatónak látszó sáv, akkor szükségszerű, hogy odamenjenek azok, akik előtte már északra húzódtak, és szorult helyzetbe kerültek az Uráltól nyugatabbra. Ennek a gondolatnak tehát még az elvi lehetőségét is ki kell zárnunk, mert csak az győz meg igazán, hogy ilyen eseménnyel nem kell, nem szabad számolnunk. Ez a kemény kizárás pedig az északra felköltözéssel, a felköltözőkkel lehet kapcsolatos. Mintha tényleg üres lett volna a Kárpát-medence, olyannyira, hogy még az arra vándorlókat is taszította volna, s ezért a Kaukázusból (Afrikából érkezéssel) egyenes ívben mentek volna északra az emberek, a jéggel közvetlenül szomszédos tundrára letelepedett mezőgazdaságot folytatni. De hát sem Afrika, sem a Kaukázus nem egyedüli tényező ebben a folyamatban, hanem a sokkal inkább a Kárpát-medence, a bükki kultúra inkább az elsődleges, hiszen a régészeti adatok ezt mutatják, így eleve nem áll meg a teljes társadalom északra költözése. Hiszen ott északon a földművelés egyáltalán nem is volt lehetséges, ma sem, akkor még a fejletlenebb eszközök birtokában még kevésbé. A jégtől felszabaduló Kárpát-medencében ellenben lehetséges volt, és ezt ismét csak támogatják a régészeti eredmények – föltéve, hogy a helyes időrendet alkalmazzuk.
A jégkorszakot követő időkbeli letelepedéssel is nehézségek vannak. A feltételek a nagy sűrűségű, s következésképen nagytömegű népesség eltartására ebben az időben csak a Kárpátok környékén és délebbre voltak meg továbbra is, tehát az emberek itt maradtak, márpedig azok, akik a későbbi magyar elnevezésű nyelvet beszélték. Tény az is, hogy itt meg is található a korai letelepedett mezőgazdaságot művelő, meglehetősen nagy tömegű emberre utaló leletek tömege, ami északon viszont konokul hiányzik.
De egyébként az uráli férfiakat a TAT gén jellemzi, és Semino és társai külön ki is emelik, hogy magyaroknál TAT-utód gént egyáltalán nem találtak, ami valójában azt jelenti, hogy az előfordulása a 2%-os gyakoriságot nem haladja meg. Ez a fontos, mert tehát nem az Uráltól jött a magyarság. A gravetti népe valóban Ukrajnában és a Kárpátokon belül vészelte át a jégkorszak leghidegebb részét. Gáboriné könyvében minden világosan le van írva. Erről a nemzetközi régészet nem akar tudni: igenis, a leghidegebb időszakban a Kárpátok között volt emberi élet, és nem is akármilyen, és ez nem vonult az Észak-Balkánra. Hacsak nem a Kárpát-medencét tekintjük Észak-Balkánnak, ami földrajzi értelemben véve egyébként képtelenség!"
***
A Kárpát-medence az emberi civilizáció egyik bölcsője, mely folyókban, vízben gazdag, termékeny terület, az ember számára kellemes éghajlati és környezeti rendszerrel, pláne olyan időszakokban, amikor máshol elviselhetetlen volt az emberi létezés (pl. jégkorszakok alatt).
Szülőföldünk,
a Kárpát-medence a Föld bolygó egyik, de talán a leggazdagabb területe
az élet minden vonatkozásában. Egyes kutatók szerint, ha a bolygón
kipusztulna minden élet, ez a kis bárka akkor is tudná biztosítani
minimum 25 millió ember és a szükséges állat és növényállomány
túlélését. Édesvíz készletünk 200 millió embert képes eltartani. A
tengeri múltnak köszönhetően igen termékeny, tápanyagokban gazdag és
vastag termőtalajunk van. Hatalmas gázmezők vannak alattunk (Makó,
Hajdúság, Somogy, stb.) A Kárpát-hegységben, és egyéb hegyeinkben
megtalálható szinte mindenféle kőzet-típus, ásványok (arany, ezüst,
szén, bauxit, só, stb.), rendkívül változatos a flóra, megtalálható
szinte mindenféle növényzet a mediterrántól a tűlevelűekig. A napsütötte
órák száma és csapadékmennyiség nagyon eltalált aránya miatt nagyon
változatos, vitaminokban gazdag a zöldség-gyümölcstermés, rengeteg
gyógynövény fajta él itt. Van elérhető gyógyvíz, halakban gazdag édesvíz
rendszer, változatos táj a pusztától a magas hegyekig. Itt található a
Föld egyik legkönnyebben elérhető "padlófűtése": a geotermikus
hőenergiák és a termálvíz elérhető közelségben (nem túl mélyen). A
Kárpát-medence kitűnő adottságokkal rendelkezik a napsütötte órák számát
tekintve is. (se nem kevés, se nem sok). Zárt hegyláncokkal körülvett
ökológiai csoda ahol élünk, egy teremtett "Szentföld", egy valóságos
földi paradicsom. Anyaföldünk egyértelműen bárka tulajdonságokkal
rendelkezik, ami akár lehetővé is tehette, hogy a civilizáció többszöri
kihalása esetén is az emberiség túlélje és innen kiindulva újra
kezdhesse a Földi életet. Egyes elméletek szerint ez már többször
megtörtént a bolygón.
Makkay János, nemzetközileg is híres régészünk a következőképpen fogalmazta a Kárpát-medence kiemelt adottságait az "Indul a magyar Attila földjére". c. művében
"Vereckétől az Óperenciáig, a Kárpátoktól az Al-Dunáig
Okos
emberek állítják, hogy az Eurázsiai Hegylánctól délre csak két olyan
nagy síkság van, amely mindig bő terméssel jutalmazta az ember
fáradságos munkáját. Az egyik Mezopotámia a Tigrisz és az Eufrátesz
között, a másik a Magyar Alföld.
Mezopotámiában
a mezőgazdaság csak öntözéssel lehetséges, és szélsőséges a klíma. A
Magyar Alföldnek is van hasonló hátránya: a szárazföldi éghajlat, az
esetenként nagyon hideg tél, a hideg és a meleg gyors változásai. Ennek
ellenére Eurázsia mérsékelt égövének széles síkságai közül a Magyar
Alföld a mezőgazdaságra a legalkalmasabb, az ember megtelepedésére a
legkívánatosabb vidék. Kiváló földművelő falvak létesítésére.
Lösztakarója nyílt növényvilágot nevel. Ez azt jelenti, hogy bizonyos
határig más éghajlatú vidékek növényei is megélnek és jó termést hoznak
rajta. A medence közepén, az Alföldön egymás mellett nő a déli
származású búza és árpa a távoli, sivatagi melegben kitermesztett
kukoricával vagy a ma már nedves és hűvös éghajlathoz szokott rozzsal,
burgonyával. Éppúgy kedveli e tájat az inkább hideget szerető alma, mint
a Perzsia melegéből jött kajszi, őszibarack és dinnye, a mediterrán
világban otthonos szőlő, vagy az eredetileg trópusi paprika és
paradicsom. A jó szőlőkből kiváló borok forrnak, a források tiszta
vizéből jó söröket főznek. A méz – ha nem hamisítják – tiszta és édes.
Mióta
világ a világ, különösen mikortól az emberiség java része már földet
művelt, állatokat tenyésztett és kismesterségeket űzött, a
Kárpát-medence mindig is híres volt zsíros termőföldjeiről, hatalmas és
gyorsan növő erdélyi, dunántúli és felvidéki erdeiről, folyó menti
tölgyeseiről, nemes vadjairól, bő vizű, halakban gazdag folyóiról, az
aranyport sodró Dunáról, Marosról, Tiszáról, Aranyosról, a már évezredek
óta működő felvidéki és erdélyi aranybányáiról. A középkor végéig
Erdély volt Eurázsia leggazdagabb aranytermő helye.
Évezredek óta errefelé törekedtek a szibériai Altaj hegység és a Kárpátok között elterülő füves síkságok, a végtelen déli sztyepp és a tőle északra húzódó erdős-ligetes sztyepp
nyugtalan vándornépei is: mindenféle nomádok. Magában a
Kárpát-medencében nincs és nem is létezett igazi száraz és szikes füves
síkság, azaz sztyepp. A Hortobágy, a Nagykunság, a békési hátság, a
Kisalföld, a Mezőség, a Fertő-tó vidéke, az északi Bácska és a Bánát
hajdan juharfás-tölgyes síkságai csak az erdős-ligetes sztyepp
legnyugatibb szigetei voltak. Ezek közé ékelődtek be a száraz
homokhátságok a Nyírségben és a Duna–Tisza közén, ezeket kísérték a
folyó menti ligetek, nádas mocsarak, szikesek és réti lápok a
Szatmári-beregi síkon, a Sárréteken, a Hortobágyon, Temesben és a
Hanságon.
Összességében
nézve a Kárpát-medence síkságaival, hegyeivel, erdeivel és folyóival
tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ez a paradicsom azonban népvándorlások
útján, sőt keresztútján fekszik, és ezért a legutóbbi hétezer év során
sohasem sikerült lehetőségeinek megfelelő gazdaggá tennie lakóit. Ehhez a csodás adottságú, de nehéz sorsú Kárpát-medencéhez kapcsolódik immáron legalább 1300 éve a magyar nép, és kapcsolódott csaknem 1000 esztendőn át a magyar királyság sorsa."
***
Itt érdemes megidézni Lajdi Péter - Szentföld c. írásának részletét is:
"Elég
egy figyelmes pillantást vetni Eurázsia domborzati térképére, máris
szemébe ötlik az embernek egy Ázsia nyugati félszigetének, Európának
földrajzi közepén elhelyezkedő, barnán satírozott, magas hegyek által
koszorúzott, nagy vekni kenyérre emlékeztető, középen zöld folt, a
Kárpát-medence. (...)
Nem
járunk messze az igazságtól, ha e földrajzi formáció vizsgálata közben
az a benyomásunk támad, mintha magától a teremtő Istentől szándékosan
kialakított, erődszerű, természetes rendszerrel lenne dolgunk, melynek
feladata valami elementáris jelentőséggel bíró dolognak a védelme. Hát
mégha azt is emlékezetünkbe idézzük, hogy a buddhisták és magyar eleink
szilárd meggyőződése, hogy a Föld nevű élő rendszer legfontosabb
erőcentruma, „szív-csakrája” (szívcsokra), energiaelosztó központja
éppen Hazánkban, a középkori Turul-ház királyi központjának övezetében, a
Pilis-hegységben, Dobogókőn helyezkedik el, máris találunk magyarázatot
ezen isteni terv feltételezése tekintetében.
Most
vegyük szemügyre Hazánk fekvését tisztán földrajzi szempontok szerint,
mely a trianoni országcsonkítás dacára a Kárpát-medence egészét jelenti
ma is. „Az ezeréves Magyar-Birodalom előbb-utóbb helyre fog állni, mert ezt a földrajz kérlelhetetlen törvényei követelik.”
(Cholnoky Jenő)
A Horthy-korszak számomra legkiemelkedőbb földrajztudósa, Cholnoky
Jenő „Magyarország földrajza” című alapos munkájában a 7. oldalon így
fogalmaz: „A magyarokat olyan helyre vetette a sors, ahol mindent
megtalálnak, ami a nemzet fennmaradására, fejlődésére és a legmagasabb
műveltség és jólét elérésére szükséges. ... Ha Britanniát elzárnánk a
külvilágtól, bizony éhen veszne és népe lecsökkenne két-három millióra,
viszont hazánk, a külföldtől teljesen elzárva is, képes volna 20-30
millió ember életét fenntartani.”
A
földrajztudós minden szavával egyetértek egy dolog kivételével, hogy
tudni illik eleinket nem a sors vetette erre a vidékre, hanem esetükben
tudatos és alaposan előkészített visszatelepülésről volt szó az előttük
is már rokon népek által lakott Kárpáti Őshazába. Cholnoky ezen
gondolataival a történelmi Magyarország szubkontinens-jellegét
hangsúlyozza. A Kárpát-medence élesen körülhatárolt, önálló és
zárt földrajzi egység, mely a maga nemében tényleg egyedülálló. Kicsiben
szinte mindennel rendelkezik, amivel egy sokszínű kontinens nagyban:
A
perszonálúnióban közösen kormányzott Horvátországnak köszönhetően, ahol
Fiuméban magyarok által kiépített hadi kikötőnk is volt, tengerparttal,
tengeri kijárattal rendelkeztünk. Az építő- és tűzifát magából ontó
erdőkben gazdag lánchegység, a Kárpátok szinte egésze is a miénk volt. A
Dunántúli-középhegység és a Mecsek, a csonka ország észak-keleti része
(Északi-középhegység), a Felvidék, ezen belül is különösen a
Szepes-Gömöri-érchegység és Erdélyben a Gyalui- és a Radnai-havasok és
az Erdélyi-medence alacsonyabb hegységei képében az egész Európán
végighúzódó Variszkuszi-hegység röghegységrendszere is bőségesen jelen
van itt, melyek ellátják/ellátták Magyarországot sóval, ásványokkal,
nemesfémekkel, drágakövekkel és fosszilis fűtőanyaggal (fekete-,
barnaszén).
A
történelmi Magyarország területének közel egyharmadát a hajdani
tengermeder (Pannon-tenger) helyén magas aranykoronaértékű, tengeri
üledékből képződött talajjal rendelkező, termékeny síkságok, a Kis- és
Nagyalföld tengersík rónaságai alkotják. E síkságok, kiváltképpen a
Hortobágy vidéke mai jellegében már a kelet-európai sztyeppeövezet
legnyugatibb nyúlványának számít annak ellenére, hogy nem szerves része
az óriási kelet-európai táblának. Tudnunk kell azonban, hogy a harmadik
honvisszatérés, tehát Árpád nagykirály idejében a Nagyalföldet még
bölénycsordákban gazdag tölgyerdők, és a folyók és a mainál jóval
kiterjedtebb ingoványok, szittyós vidékek közelében mocsári tölgyesek és
egyéb ártéri fafajták erdei fedték.
Vízrajzi
szempontból szintén sokszínű mikrokozmosz Hazánk. A magyarországi
vízrajz rendkívüli változatosságot és gazdagságot mutat. A Duna
kivételével minden folyónk, folyamunk a medencén belül ered, és azon
belül torkollik más vizekbe. A Dráva, a Száva és a Mura forrásvidékei
ugyan a Keleti-Alpoknak Ausztriában ill. Szlovéniában fekvő területein
találhatóak, azonban az Alpoknak a Kárpát-medence felé nyitott völgyei
és nyúlványai szerves részét képezik a medencének, annak nyugati
peremvidékét alkotják. Ezeket a területeket Turul-házi királyaink alatt
vesztettük el. Eredetileg azonban részei voltak a nyugati gyepünek.
Ez
a rendkívüli vízbőség azt eredményezi, hogy Magyarország rendelkezik
Európában a legnagyobb édesvízkészlettel, mely akár 200 millió ember
mindennapi ivóvízszükségletét is hosszú távon biztosítani tudná. A
kőolaj-földgázkorszak múltával a föld klímája radikális romlásának
következtében a vízhiánnyal küzdő, kiszáradt területek drasztikus
növekedése miatt az egyes országok édesvízkészletének mértéke fogja
megszabni azok gazdagságát, jólétének alapjait, a szerves élet
alapfeltételét. Hazánk tehát vízügyi szempontból is egy gazdag,
egyedülálló önellátó rendszer. Az amúgy is változatos képet csak tovább
árnyalják természetes eredetű nagy tavaink, kiváltképpen a Balaton
istenáldotta vidéke és a termálvizekben való páratlanul értékes
vízvagyonunk.
A
Kárpát-medence gyújtóponti, centrális helyzete mind embertanilag, mind
kulturálisan és vallásilag is, különös tekintettel a zsidókereszténység
különböző felekezeteinek (római katolikus, görög katolikus,
bizánci-görögkeleti-pravoszláv-orthodox és protestáns) jelenlétére is
kifejezésre jut e földrajzilag behatárolható területen.
Nagyon érzékletes és tömör az a megfogalmazás, mely a Gondolat Kiadó
által 1986-ban kiadott „Egy ezredév” című könyvben éghajlati
szempontból vizsgálja e témát az 56. oldalon: „A történeti
Magyarország sokféle gazdasági lehetőséget nyújtó, változatos kisvilág
volt, melyen belül Európa három nagy tájegysége, az erdőket és gabonát
nevelő atlanti, a szőlőt, diót, gesztenyét, fügét érlelő mediterrán, és a
csordákat fűvel etető kontinentális zónák találkoznak és egymásba
fonódnak. A magyar nép és vele együtt a Kárpát-medencében élő népek –
mindegyik a maga adottsága szerint – jól kihasználták ezt a sokféleséget.”
(...)
Eleink
éleslátását, a különböző nevek alatt ősidők óta a Kárpát-medencét
benépesítő, ragozó nyelveket beszélő turáni-szkíta népek bölcsességét
bizonyítja az a vitathatatlan történelmi tény, hogy kezdettől fogva
felismerték az általuk birtokolt földterület kivételes, Istentől
megszentelt, egyedi jellegét, és a szigetszerű földrajzi fekvést, a jól
védhető természetes határok biztosította adottságokat igyekeztek minden
időben kiaknázni. Ezt a törekvést, mely a magyarság tudatába ivódott,
gyepüszellemnek nevezném, mely a kívülről behatolni kívánó, ellenséges
hadakat a fizikai síkon az országot körülölelő hegykoszorú hágóinak,
járható útjainak gyepüakadályokkal való eltorlaszolásával és e pontok
fegyveres felügyeletével igyekezett távoltartani, szellemi síkon pedig a
hagyományokhoz való makacs ragaszkodással és az idegen kulturális
hatások asszimilálásával védte ki önazonosságunk megtartása érdekében a
külső behatolást."
***
Folytassuk Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál üzenete c. könyvéből vett idézettel (21.oldaltól):
"A Kárpát-medence alig ismert őskőkora
Ismeretes, hogy a jégkorszakok jelentősen befolyásolták az élet minőségét. A Kárpát-medencében azonban világviszonylatban is sok hévízi forrás található, amelyeknek a környéke alkalmas lehetett az életre azokban az évezredekben is, amikor Európa nagy része nem. Ne felejtsük el, hogy Samu is a jégkorszak szülötte! A Kárpát-medence őskorával kapcsolatos irodalmat olvasgatva azonban valami hamar fel tűnik: úgy, ahogy nem találkozni a " vértesszőlősi vagy Kárpát-medencei ember" kifejezésekkel, ugyanúgy nem találni olyanokat, amelyek arra utalnak, hogy Samu népének a leszármazottai esetleg továbbra is a Kárpát-medencét lakták, és nota bene esetleg folyamatos fejlődést tanúsítottak. Holott, ha a jégkorszakok alatt itt jobbak voltak az életfeltételek, mint másutt, akkor kicsi a valószínűsége annak, hogy az itt élők elvándoroltak volna rosszabb körülmények közé. Vulgárisan fogalmazva: az ősember sem volt hülye. A leleteket böngészve, illetve a velük kapcsolatos magyarázatokat olvasgatva azonban mégis az az érzésünk támadhat, mintha az " illetékesek" azt sugallnák, hogy a Kárpát-medence valójában mindig " átjáróház" volt, ahova időnként jöttek valakik valahonnan, majd továbbmentek. És csak az az egyvalami nem történt meg, aminek egyébként a logika alapján a legnagyobb valószínűsége lenne: Samu - mivel olyan nagy volt az agytérfogata, hogy azt még 200 ezer év múlva sem tudta például angliai "kollégája" túlszárnyalni, mivel eszközeiben "százezer évekkel előzte meg korát", és mivel táplálkozásában is előrefutást mutatott, így messze nagyobb eséllyel rendelkezett a túlélésre, mint bárki más -, illetve a leszármazottai továbbra is a Kárpát-medencében éltek. És nemcsak hogy éltek, de fejlődtek is, amihez a földrajzi viszonyok és Samu " felkészültsége" együttesen kedvező feltételeket biztosított. A " Kárpát-medencei fejlődés" megfogalmazást azonban a szakemberek általában kerülik. "A tudományban azonban akadnak néha afféle tabuk, amelyeket a hagyomány, a tekintélytisztelet és sok minden más tényező támogat, és amelyekhez végül senki sem nyúl" - írja az őskor egyik kutatója. Lehet, hogy az itteni fejlődés kérdése is egy ilyen "tabu" ?
Az átlagos intelligenciájú érdeklődőnek, aki a Kárpát-medence régészeti leleteit szeretné áttekinteni, néhány "nehézséggel" szembe kell néznie. Az egyes műveltségeket ugyanis általában a legkorábbi lelőhelyekről nevezik el, így előfordulhat, hogy egy itteni műveltség valamelyik európai lelőhelyről kapta a nevét. De ez sem mindig így van, hiszen előfordul az is, hogy egy kultúrát az eszközéről neveznek el. Ráadásul nem találni olyan régészeti könyvet, amelyik az egész Kárpát-medencét együtt tárgyalná, noha az őskor embere nyilvánvalóan nem a trianoni határokat figyelembe véve hagyott maga után nyomokat. Tisztában kell lenni azzal is, hogy az a tény, miszerint egy adott korból nincs lelet, még nem okvetlenül jelenti azt, hogy valóban nincs, csak annyit, hogy még nem került elő. A következőkben - a teljesség igénye nélkül - tekintsük át a fontosabb lelőhelyeket, annak érdekében, hogy lássuk, vajon vannak-e nyomok, amelyek arra utalnak, hogy Samu és leszármazottai a Kárpát-medencében maradtak, továbbfejlődtek és továbbra is ;,előrefutást" mutattak. A továbbiakban (x)-szel jelzem az egyes lelőhelyekkel kapcsolatos "hivatalos" véleményeket. Próbálom az esetleg ezzel ellentétes véleményeket is bemutatni, sokszor azonban - a logika eszközével élve - csupán kérdéseket tudok feltenni.
Térjünk most vissza a Kárpát-medencébe, ahol a nyomozásunkat kb. 300-400 ezer évvel ezelőtt, Vértesszőlősnél hagytuk abba! Ezen időpont után az embernek itt-ott megtaláljuk a nyomait, még ha bizonytalan és homályos nyomok is ezek, a középső paleolitikum előtti időkből néha kőszilánkok, tűzrakó nyomok kerülnek elő. Tény azonban, hogy a Riss-korszak alatt alig ismerünk lelőhelyeket Közép-Európában, hasonló a helyzet a Riss-Würm közti időszakban is, csak ezután következik egy "demográfiai hullám" . Ekkor azonban a Kárpát-medence már egy "csúcstechnológia" helyszíne: a világszenzációt kiváltó, az Avas-hegyen talált őskőkori lelet azt bizonyítja, hogy az őskori ember már 70 ezer évvel ezelőtt olyan hőkezelési technológiát használt a kőeszközök megmunkálásában , amilyennel - az eddigi információk szerin t- csak jóval később dolgozhatott volna. A Miskolci Egyetem Ös- és Ókortudományi Tanszékének vezetője szerint az "előkerült feldolgozóműhely és település a megállapítás szerin t legalább 70 ezer éves, de van olyan lelőhely, amely akár 90-100 ezer éves is lehet" . A kovalelőhelyen 30-50 ezer éves szerszámokat is találtak, amelyek rendkívül erősek és "szakszerűek" voltak. Vajon kitől tanulták mindezt kb. l00 ezer évvel ezelőtt, ha nem tudni arról, hogy máshol hasonló technológiát ismert volna ebben a korban az ember?
Menjünk tovább! A Bükk-hegység déli peremén, a Subalyuknál talált lelőhely kora 40-200 ezer év. Fejlett, technikailag gondosan kivitelezett szerszámok jellemzik a műveltséget. A régészet szerint biztosan nem nálunk alakult ki ez a kultúra, de nem tudják, hogy hol, valamint az itt élők nem rokonok másokkal, és nem rendelkeznek későbbi leszármazottal (x) . Kérdezhetjük: ha nem tudják a szakemberek, hogy hol alakult ki, akkor miért ne lehetnének a vértesszőlősiek leszármazottai? Ezenkívül: Gáboriné Csánk Vera szerint mégis van folytatása, ebből alakult ki ugyanis a Szeleta-műveltség.
Subalyukkal párhuzamosan a Dunántúlon is találunk hasonlót: A régészet a Würm- 1 hideghullám előtt, illetve a Würm- 1 -beli hűvös időszakra teszi a tatai lelőhelyet. Több mint ezer szerszám került elő, amelyek a régészek szerint feltűnően hasonlítanak a vértesszőlősi leletekhez(x). Gáboriné szerint: "Az eszközök annyira különlegesek, hogy szinte alig találunk hasonlót hozzájuk . . . mintha a vértesszőlősi telepen járnánk" . Hasonló szerszámok fordulnak elő a Kiskevélyi- és a Szelim-barlangban, Süttőn, Tokodon . Kérdezhetjük: ha a tatai eszközök hasonlók a vértesszőlősihez, amely eszközök "talán a Szeleta -kultúra előfutárai", akkor ebből nem a Kárpát-medencei fejlődésre lehet következtetni?
Az érdi telep a Würm kezdetétől benépesített lelőhely, az alsó réteg 50 ezer évnél idősebb (x) . A telepen találtak mai szemmel is döbbenetesnek mondhatók, ebből a korból sehol a világon nem találtak hasonlót: hétezer kilogramm (!) hús tárolására alkalmas jégverem bukkant elő. A leletekből arra következtette k, hogy "be szállítás" folyt , ugyan is például több combcsontot találtak, mint amennyi az állatok számából következne . Minden arra utal, hogy az elejtett vadat máshol feldarabolták, majd válogatás után beszállították. Hústároló verem Karncsatkában még a XIX. században is létezett.
Nyilvánvaló, ahhoz, hogy kb. hétezer kiló húst tudjanak tárolni, a "társadalomnak" kellőképpen szervezettnek kellett lennie . Ahhoz pedig, hogy ilyen fokú szervezettség kialakuljon , hosszú ideig egy helyben kellett élniük. A Kárpát-medencén kívül nem ismeretes másik ötvenezer éves hústároló verem, tehát az érdiek a hús tárolásának ezt a módját nem tanulhatták másoktól, helyben kellett kifejleszteniük.
Fontos lelőhely a Szeleta-barlang a Bükk keleti oldalán, nevéből származik ugyan is az egyetlen, a nemzetközi szakirodalomban is meghonosodott magyarországi kultúra elnevezés. Korát 30-40 ezer évesre becsülik. A régészet szerint a subalyuki, a tatai és az érdi lelet körrel egy időben létezett, de velük nem rokon, és későbbi le származottakkal sem rendelkezik(x). Ismét egy "előre futással" találkozunk: "tökéletesebb lándzsahegyeket, nyílhegyeket az ősember talán sehol sem gyártott" - a műveltséget a Kárpát-medencei fejlődés eredményének tartja Gáboriné Csánk Vera. A kultúra számos lelőhelye , települése ismert. Újra kérdezhetünk: miután egyik telephelyükön , a Balla-barlangban , egy 12 ezer éves csontvázra bukkantak, ami arra utal, hogy sokkal később is élt ott ember, esetleg ez nem jelenti-e azt, hogy Szeleta-műveltség mégis tovább élt?
A Szeletával közel egy időben, a Bükk nyugati oldalán a régészet szerint váratlanul bukkan fel az Istállóskői-műveltség. Vadászatuk összességében hasonló a szeletaiakéhoz, a legfontosabb fegyverük a csonthegyű dárda és az íj volt. (x) Tehát "hivatalosan" is hasonlítanak a Szeleta-kultúrához, amely viszont Kárpát-medencei fejlődés eredménye . Istállóskőnél két olyan lelet kerül elő, amelyben ismét "világelsők" vagyunk. Mindmáig egyedülálló a háromlyukú, barlangi medve-csontból készített, öt hang megszólaltatására alkalmas furulya.
Míg a másikról, a feltűnően nagy számban előkerült apró nyílhegyről ezt írja a szakember: "Ez rendkívül fontos lépés a civilizáció fejlődésében, amit itt találtak meg először, legkorábban egész Európában! " Ezt megelőzően úgy tudták, hogy az "emberiségnek ezt a fontos találmányát" csak kb. Kr. e. 8000-től használták. A Kárpát-medencében tehát kb. 25 ezer évvel korábban használták a vadászat elengedhetetlen eszközét, mint máshol a világon! Meg kell jegyezni, hogy 35 ezer éves, finoman megmunkált kova-nyílhegyet találtak a Domica-barlangban is, a Felvidéken.
Újra kérdeznünk kell: ha itt használták legkorábban a nyílhegyet
a világon, akkor ez nem azt jelenti-e, hogy helyi találmány, nem
máshonnan került ide, hanem inkább innen máshova? De ugyanez
figyelhető meg a lándzsacsúcsok használatánál is: a Kárpát-medencei
leletek 5-6 ezer évvel idősebbek a Franciaországban találtaknál.
Folytassuk Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál üzenete c. könyvéből vett idézettel (21.oldaltól):
"A Kárpát-medence alig ismert őskőkora
Ismeretes, hogy a jégkorszakok jelentősen befolyásolták az élet minőségét. A Kárpát-medencében azonban világviszonylatban is sok hévízi forrás található, amelyeknek a környéke alkalmas lehetett az életre azokban az évezredekben is, amikor Európa nagy része nem. Ne felejtsük el, hogy Samu is a jégkorszak szülötte! A Kárpát-medence őskorával kapcsolatos irodalmat olvasgatva azonban valami hamar fel tűnik: úgy, ahogy nem találkozni a " vértesszőlősi vagy Kárpát-medencei ember" kifejezésekkel, ugyanúgy nem találni olyanokat, amelyek arra utalnak, hogy Samu népének a leszármazottai esetleg továbbra is a Kárpát-medencét lakták, és nota bene esetleg folyamatos fejlődést tanúsítottak. Holott, ha a jégkorszakok alatt itt jobbak voltak az életfeltételek, mint másutt, akkor kicsi a valószínűsége annak, hogy az itt élők elvándoroltak volna rosszabb körülmények közé. Vulgárisan fogalmazva: az ősember sem volt hülye. A leleteket böngészve, illetve a velük kapcsolatos magyarázatokat olvasgatva azonban mégis az az érzésünk támadhat, mintha az " illetékesek" azt sugallnák, hogy a Kárpát-medence valójában mindig " átjáróház" volt, ahova időnként jöttek valakik valahonnan, majd továbbmentek. És csak az az egyvalami nem történt meg, aminek egyébként a logika alapján a legnagyobb valószínűsége lenne: Samu - mivel olyan nagy volt az agytérfogata, hogy azt még 200 ezer év múlva sem tudta például angliai "kollégája" túlszárnyalni, mivel eszközeiben "százezer évekkel előzte meg korát", és mivel táplálkozásában is előrefutást mutatott, így messze nagyobb eséllyel rendelkezett a túlélésre, mint bárki más -, illetve a leszármazottai továbbra is a Kárpát-medencében éltek. És nemcsak hogy éltek, de fejlődtek is, amihez a földrajzi viszonyok és Samu " felkészültsége" együttesen kedvező feltételeket biztosított. A " Kárpát-medencei fejlődés" megfogalmazást azonban a szakemberek általában kerülik. "A tudományban azonban akadnak néha afféle tabuk, amelyeket a hagyomány, a tekintélytisztelet és sok minden más tényező támogat, és amelyekhez végül senki sem nyúl" - írja az őskor egyik kutatója. Lehet, hogy az itteni fejlődés kérdése is egy ilyen "tabu" ?
Az átlagos intelligenciájú érdeklődőnek, aki a Kárpát-medence régészeti leleteit szeretné áttekinteni, néhány "nehézséggel" szembe kell néznie. Az egyes műveltségeket ugyanis általában a legkorábbi lelőhelyekről nevezik el, így előfordulhat, hogy egy itteni műveltség valamelyik európai lelőhelyről kapta a nevét. De ez sem mindig így van, hiszen előfordul az is, hogy egy kultúrát az eszközéről neveznek el. Ráadásul nem találni olyan régészeti könyvet, amelyik az egész Kárpát-medencét együtt tárgyalná, noha az őskor embere nyilvánvalóan nem a trianoni határokat figyelembe véve hagyott maga után nyomokat. Tisztában kell lenni azzal is, hogy az a tény, miszerint egy adott korból nincs lelet, még nem okvetlenül jelenti azt, hogy valóban nincs, csak annyit, hogy még nem került elő. A következőkben - a teljesség igénye nélkül - tekintsük át a fontosabb lelőhelyeket, annak érdekében, hogy lássuk, vajon vannak-e nyomok, amelyek arra utalnak, hogy Samu és leszármazottai a Kárpát-medencében maradtak, továbbfejlődtek és továbbra is ;,előrefutást" mutattak. A továbbiakban (x)-szel jelzem az egyes lelőhelyekkel kapcsolatos "hivatalos" véleményeket. Próbálom az esetleg ezzel ellentétes véleményeket is bemutatni, sokszor azonban - a logika eszközével élve - csupán kérdéseket tudok feltenni.
Térjünk most vissza a Kárpát-medencébe, ahol a nyomozásunkat kb. 300-400 ezer évvel ezelőtt, Vértesszőlősnél hagytuk abba! Ezen időpont után az embernek itt-ott megtaláljuk a nyomait, még ha bizonytalan és homályos nyomok is ezek, a középső paleolitikum előtti időkből néha kőszilánkok, tűzrakó nyomok kerülnek elő. Tény azonban, hogy a Riss-korszak alatt alig ismerünk lelőhelyeket Közép-Európában, hasonló a helyzet a Riss-Würm közti időszakban is, csak ezután következik egy "demográfiai hullám" . Ekkor azonban a Kárpát-medence már egy "csúcstechnológia" helyszíne: a világszenzációt kiváltó, az Avas-hegyen talált őskőkori lelet azt bizonyítja, hogy az őskori ember már 70 ezer évvel ezelőtt olyan hőkezelési technológiát használt a kőeszközök megmunkálásában , amilyennel - az eddigi információk szerin t- csak jóval később dolgozhatott volna. A Miskolci Egyetem Ös- és Ókortudományi Tanszékének vezetője szerint az "előkerült feldolgozóműhely és település a megállapítás szerin t legalább 70 ezer éves, de van olyan lelőhely, amely akár 90-100 ezer éves is lehet" . A kovalelőhelyen 30-50 ezer éves szerszámokat is találtak, amelyek rendkívül erősek és "szakszerűek" voltak. Vajon kitől tanulták mindezt kb. l00 ezer évvel ezelőtt, ha nem tudni arról, hogy máshol hasonló technológiát ismert volna ebben a korban az ember?
Menjünk tovább! A Bükk-hegység déli peremén, a Subalyuknál talált lelőhely kora 40-200 ezer év. Fejlett, technikailag gondosan kivitelezett szerszámok jellemzik a műveltséget. A régészet szerint biztosan nem nálunk alakult ki ez a kultúra, de nem tudják, hogy hol, valamint az itt élők nem rokonok másokkal, és nem rendelkeznek későbbi leszármazottal (x) . Kérdezhetjük: ha nem tudják a szakemberek, hogy hol alakult ki, akkor miért ne lehetnének a vértesszőlősiek leszármazottai? Ezenkívül: Gáboriné Csánk Vera szerint mégis van folytatása, ebből alakult ki ugyanis a Szeleta-műveltség.
Subalyukkal párhuzamosan a Dunántúlon is találunk hasonlót: A régészet a Würm- 1 hideghullám előtt, illetve a Würm- 1 -beli hűvös időszakra teszi a tatai lelőhelyet. Több mint ezer szerszám került elő, amelyek a régészek szerint feltűnően hasonlítanak a vértesszőlősi leletekhez(x). Gáboriné szerint: "Az eszközök annyira különlegesek, hogy szinte alig találunk hasonlót hozzájuk . . . mintha a vértesszőlősi telepen járnánk" . Hasonló szerszámok fordulnak elő a Kiskevélyi- és a Szelim-barlangban, Süttőn, Tokodon . Kérdezhetjük: ha a tatai eszközök hasonlók a vértesszőlősihez, amely eszközök "talán a Szeleta -kultúra előfutárai", akkor ebből nem a Kárpát-medencei fejlődésre lehet következtetni?
Az érdi telep a Würm kezdetétől benépesített lelőhely, az alsó réteg 50 ezer évnél idősebb (x) . A telepen találtak mai szemmel is döbbenetesnek mondhatók, ebből a korból sehol a világon nem találtak hasonlót: hétezer kilogramm (!) hús tárolására alkalmas jégverem bukkant elő. A leletekből arra következtette k, hogy "be szállítás" folyt , ugyan is például több combcsontot találtak, mint amennyi az állatok számából következne . Minden arra utal, hogy az elejtett vadat máshol feldarabolták, majd válogatás után beszállították. Hústároló verem Karncsatkában még a XIX. században is létezett.
Nyilvánvaló, ahhoz, hogy kb. hétezer kiló húst tudjanak tárolni, a "társadalomnak" kellőképpen szervezettnek kellett lennie . Ahhoz pedig, hogy ilyen fokú szervezettség kialakuljon , hosszú ideig egy helyben kellett élniük. A Kárpát-medencén kívül nem ismeretes másik ötvenezer éves hústároló verem, tehát az érdiek a hús tárolásának ezt a módját nem tanulhatták másoktól, helyben kellett kifejleszteniük.
Fontos lelőhely a Szeleta-barlang a Bükk keleti oldalán, nevéből származik ugyan is az egyetlen, a nemzetközi szakirodalomban is meghonosodott magyarországi kultúra elnevezés. Korát 30-40 ezer évesre becsülik. A régészet szerint a subalyuki, a tatai és az érdi lelet körrel egy időben létezett, de velük nem rokon, és későbbi le származottakkal sem rendelkezik(x). Ismét egy "előre futással" találkozunk: "tökéletesebb lándzsahegyeket, nyílhegyeket az ősember talán sehol sem gyártott" - a műveltséget a Kárpát-medencei fejlődés eredményének tartja Gáboriné Csánk Vera. A kultúra számos lelőhelye , települése ismert. Újra kérdezhetünk: miután egyik telephelyükön , a Balla-barlangban , egy 12 ezer éves csontvázra bukkantak, ami arra utal, hogy sokkal később is élt ott ember, esetleg ez nem jelenti-e azt, hogy Szeleta-műveltség mégis tovább élt?
A Szeletával közel egy időben, a Bükk nyugati oldalán a régészet szerint váratlanul bukkan fel az Istállóskői-műveltség. Vadászatuk összességében hasonló a szeletaiakéhoz, a legfontosabb fegyverük a csonthegyű dárda és az íj volt. (x) Tehát "hivatalosan" is hasonlítanak a Szeleta-kultúrához, amely viszont Kárpát-medencei fejlődés eredménye . Istállóskőnél két olyan lelet kerül elő, amelyben ismét "világelsők" vagyunk. Mindmáig egyedülálló a háromlyukú, barlangi medve-csontból készített, öt hang megszólaltatására alkalmas furulya.
Míg a másikról, a feltűnően nagy számban előkerült apró nyílhegyről ezt írja a szakember: "Ez rendkívül fontos lépés a civilizáció fejlődésében, amit itt találtak meg először, legkorábban egész Európában! " Ezt megelőzően úgy tudták, hogy az "emberiségnek ezt a fontos találmányát" csak kb. Kr. e. 8000-től használták. A Kárpát-medencében tehát kb. 25 ezer évvel korábban használták a vadászat elengedhetetlen eszközét, mint máshol a világon! Meg kell jegyezni, hogy 35 ezer éves, finoman megmunkált kova-nyílhegyet találtak a Domica-barlangban is, a Felvidéken.
A következő műveltséggel kapcsolatban több kérdést is meg kell
fogalmazunk, a régészet szerint ugyanis a gravetti (apró nyílhegy-)
kultúra népe úgy érkezett ide kelet felől a jégkorszak utolsó
lehűlésének
tetőzése előtt. Legrégibb telepük a bodrogkeresztúri (kb.
30 ezer éves) Villány, Madaras (kb. 18 ezer éves) , Szeged-Öthalom
( kb. l8 ezer éves), Dunaföldvár (kb. 12 ezer éves). (x) . Érdekes
módon
a műveltség ezúttal nem lelőhelyről, hanem az általa használt
eszközről, a nyílhegyről kapta a nevét, így a nép etnikumáról nem
nyújt felvilágosítást. Vajon mi lehet az oka annak, hogy bár a Kárpát-
medencében használták a világon elsőként a nyílhegyeket, a
régészet még is azt állítja, hogy mások hozták ide keletről?
Kérdezhetjük:
a nyílhegyet használó gravetti népesség nem inkább a
Kárpát-medencéből szivárgott ki, mint oda be? Gábori Miklós
is felvetette, hogy a kultúra eredetét a Kárpát-medencében kellene
keresni. A műveltség nyomai az egész történelmi Magyarország területén
meg találhatók, legkorábban a Kr. e. 30 ezer körüli időből.
A leggazdagabb és legnagyobb telepük Ságvár-Lukasdomb, ahol
egy kapa is előkerült, amely a későbbi, a legrégebbi szerszámok
előfutára. Majd' húszezer éves kapa! Újabb világelsőség?
Lovas (Veszprém megye) határában az országban máig egyedülálló
őskori festékbánya található. Kora kb. 11 ezer év(x) .
Megint egy "világelsőség ". Korábban ugyanis nem találni példát arra,
hogy a vörös festéket szabályszerűen bányászták volna, ráadásul
tágabb körzetében sehol sincs egyetlen olyan ősemberi
lelőhely, amelyik arra utalna, hogy a közelben laktak. Vajon hogyan
bukkantak a bányára, ha nem a környéken éltek? Honnan
tudták, hogy ott van? Úgy tűnik, a bányába "eljártak" dolgozni .
Viszonylag rövid idő alatt 24 m3 festéket bányásztak ki. Ennyit
maguk nem használhattak fel, talán csak nem kereskedtek vele?
Ahhoz pedig szállítani is kellett. Ehhez is értettek?
Őskőkori "zsenikből" újkőkori földművelők?
Elérkeztünk az őskőkor (felső paleolitikum) végéhez, a kb. Kr. e. l0 ezer körüli évekhez, ami kb. az utolsó jégkorszak vége is. Ekkorra a Kárpát-medencei ember már több olyan civilizációs vívmánynak is birtokosa volt, amelyet nem kaphatott senkitől sem, hiszen legkorábban a Kárpát-medencében bukkantak elő. Említést érdemel az is, hogy a mai Csehország területén 27 ezer évesre (!) becsült szőtt ruhára utaló nyomra bukkantak, amelyet a világon a legrégebbinek tartanak. Honnan származhat ez a mai szemmel is hihetetlennek tűnő tudás? A régészet szerint a Kárpát-medencei műveltségek nagy része ismeretlen eredetű, nincs előzménye, sem folytatása, hirtelen jelennek meg, valahonnan "kívülről" jönnek, aztán eltűnnek. Ugyanakkor a laikus a logika alapján okkal feltételezheti, hogy Samu leszármazottai folyamatosan lakták a Kárpát-medencét. Az első lehetőségből az következik, hogy a "kívülről" jövők, akik korábban nem rendelkeztek "tudományos" ismeretekkel, ahogy a Kárpát-medencébe érkeztek, hirtelen megvilágosodtak, és felfedeztek valamit. Tehát ideérkeztek, rájöttek valami újra, majd eltűntek. A második alapján pedig arra gondolhatunk, hogy a folyamatosan itt élők folyamatosan fejlődtek, és egyre komolyabb teljesítményt tudtak felmutatni. Szerintem ennek az utóbbinak van nagyobb esélye. A folytonosság alátámasztására álljon itt egy példa: létezik egy olyan furulyatípus, amelyik egyedül csak a Kárpát-medencében fordul elő, az úgynevezett nyelvdugós hosszú furulya. A legrégibb 35 ezer éves, és azóta is kimutatható a folytonosság mindmáig. A Dunántúlon ma is készítenek hasonlókat.
De vajon mi lett az ősi vadászok sorsa a jégkorszak elmúltával,
akik korábban rénszarvasvadászatból éltek? A jégkorszak vége felé
kezdődő felmelegedés hatására a jégtakaró északra húzódott, nyilván
vele együtt a rénszarvasok is. Így a rénszarvasvadászatból élők
valószínűleg nem tehettek mást, mint követték az állatokat, így a
Kárp át-medence népének egy része északra vándorolt. A kérdés
már csak az, hogy vajon mindnyájan elmentek, vagy voltak, akik
itt maradtak? A szakemberek nem egységesek a válaszban, mivel
vannak, akik szerint a Kárpát-medence teljesen kiürült, mert mindenki
elment, míg mások szerint voltak, akik maradtak. Nem
mindegy azonban, hogy mi történt, ugyanis kimondva vagy kimondatlanul a
"tét" a következő: Európa legkorábbi földművelő
műveltségei a Kárpát-medencében alakultak ki az újkőkor kezdetén,
tehát kb. K r. e. 7000-től kezdődően. A kérdést tehát így is
fel lehet tenni: Európa első földművelő közösségeit a Kárpát-medence
népe hozta-e létre vagy sem? Ha teljesen kiürült a medence,
akkor nyilván nem, a szakemberek egy része ugyanis állítja, hogy
földművelő kultúrák kialakítása a délkelet felől érkezőknek köszönhető.
Ha viszont nem ürült ki, akkor feltételezhető, hogy az
újkőkori műveltség folytatása az őskőkorinak.
Az őskőkor vége és az újkőkor kezdete között eltelt kb. 3 ezer
év (K r. e. 10000-7000), ez az átmeneti kőkor. Nyilvánvaló,
hogy ha vannak régészeti leletek ebből az időszakból is, akkor
az arra utal, hogy a vidék nem volt lakatlan. Nos, mára már
ismertté váltak lelőhelyek ebből a korból, ilyen például Jászberény,
amely az átmeneti kőkor középső szakaszának a névadója
is. A kutatás mai állása alapján bizonyosnak tűnik, hogy a késői
mezolitikum Jásztelek-fázisa megérte az újkőkort, és részben
egyidejű volt a Körös-kultúrával. Ezzel megszűnt az a feltételezett
"etnikai vákuum", amelyet korábban néhány kutató feltételezett. A
régészet megállapításából tehát az következik, hogy
a Kárpát-medence újkőkori lakói az őskőkoriak leszármazottai.
Ezt - ahogy a továbbiakban látni fogjuk - a
genetikai vizsgálatok is alátámasztják."
***
Ezek után nézzünk meg néhány olyan Kárpát-medencében fennmaradt építményt és leletet, melyek finoman szólva sem illenek bele a jelenleg uralkodó történelemszemléletbe:
Az Erdélyi pallagkultúra
Az alábbi lélekemelő filmben Czimbalmos
Tivadar - Az őshaza - A pallagkultúra című film alkotója mutatja be a szerinte 35 ezer éves Erdélyi pallagkultúra máig fennmaradt nyomait. Felmérései eredményeként
megállapította, hogy Erdély szerte, azon települések körül, ahol
pallagokat találunk, a táj jelentős része mesterségesen épített. Egy jól
átgondolt, kristálytiszta terv szerint alakították, formálták azt
őseink, igényeik szerint. Kutatásai rávilágítottak arra a már többé nem tagadható
igazságra, hogy a Kárpátokon belül, 400-1300 méter tengerszint feletti
magasságon, a természetes tájat ősidők óta behálózza az ember által
alkotott épített táj, a pallagkultúra. Hosszas tanulmányozás és kutatás
után rájött, hogy egy csodálatosan kialakított, épített
tájról van szó. Erről beszél a néphagyomány és erről beszélnek a
pallagok. Kutatásai során kiderült, hogy nemcsak Gyergyót övezik
pallagok, de megtaláljuk ezen a képződményeket Csíkban, Udvarhelyen, a
Királyföldön, Kalotaszegen, az Aranyos mentén, Torda vidékén, a Mezőség
bizonyos részein, a meleg Szamos felső folyásán, az Iza völgyében. A
Keleti- és Nyugati Kárpátok között, közel 250 település körül talált
szakrális pallagokat.
Ahogy a filmben is elhangzik: "Megfigyelhető, hogy a kitűzött formák vonalvezetését játszi könnyedséggel valósították meg, függetlenül attól, hogy milyen szilárdságú kőzetekkel találkoztak szembe. Az épített tájon, ha a szükség megkívánta pallagokat, hegyeket, dombokat emeltek vagy szállítottak el, legyen az andezit, mészkő, csillámpala, vagy bármilyen más anyag. Termékennyé és művelhetővé tettek minden talpalatnyi földet, gazdálkodásra. Növelték a termőfelületet a teraszok szintkülönbségét adó talapzat és lábazat közötti felületekkel, dőlésszögük 45 fok körüli, és ritkán változik. Tökéletesen kimunkált, síma felületeket hoztak létre, amelyek még napjainkra sem erodálódtak. Minden téren túlszárnyalták a mai kor emberének műszaki fejlettségét. Hatalmas mennyiségű földtömeget mozgattak meg, számunkra teljesen ismeretlen megoldásokkal."
A legrégebbi pallagok (teraszok) az 1200-1300 tengerszint feletti magasságokban találhatók. A mesterséges teraszok építésének egyik legkézenfekvőbb oka lehetett, hogy a Kárpát-medence egy jégkorszakot követően (miután a 2-3 ezer méter! átlagos vastagságú észak-európai jégtakaró felolvadt), az olvadás miatt ismét megtelhetett vízzel, - ekkora mennyiségű víz nem tud egyik pillanatról a másikra elfolyni, elszivárogni, ezért az alacsonyabban fekvő területek elmocsarasodnak vagy nagyon sokáig víz alatt maradnak - ezért az Kárpát-medencében élő ősi földműves népek kénytelenek voltak magasabb szintekre húzódni, és úgy átalakítani a még víz felett maradt tájat, hogy művelhető legyen. Ezt kézenfekvően a hegyoldalakba vájt teraszokkal tudták megoldani. (A magasabb területekre való költözésnek a természeti ok mellett lehettek egyéb okai is, mint pl. támadó népek megjelenése.). Ha ezt elfogadjuk, akkor ugyan nem 35 ezer évesek ezek a mesterséges teraszok, ahogy Czimbalmos Tivadar állítja, hanem "csak" 9-10 ezer évesek, és az özönvíz időszakára köthető a létrejöttük, de így is bámulatos alkotások.
Itt is érdemes megidézni Cser-Darai könyvét (Magyar folytonosság a Kárpát-medencében, 60.o.):
"A Föld globális hőmérséklete a Würm jégkorszak mintegy 115 évezreddel a jelen előtt elkezdődő lehűlésével folyamatosan hűlt a mintegy 22 évezreddel a jelen előtti hideg tetőzéséig. Közben 55–65 évezreddel ezelőtt volt egy hideg tetőzés, amit egy rövid idejű felmelegedés (interstadiális) követett, ezáltal a Würm jégkorszakot két részre osztva. A jégkorszak végét jelentő fölmelegedés nem volt egyenletes és folyamatos. A fölmelegedés kezdetben lassú volt, majd felgyorsult és mintegy 15 évezreddel a jelen előtt hírtelen felmelegedést tapasztalhattunk. Ekkorra az észak-európai hatalmas jégtömb olvadék vizei elsősorban déli irányba, a Káspi- és a Fekete-tenger irányába távoztak, aminek következtében a dél-orosz síkság tökéletesen elmocsarasodott. A fölmelegedést kísérő csapadékosabb időjárás miatt ugyanígy a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl is elmocsarasodott, emberi településre alkalmatlanná vált."
A jégkorszak végével beköszönő vízözönök kora idején csak a dombvidéki műveltségek tudtak tovább élni. Később, amikor ismét visszahúzódott a víz, a mocsaras területek kiszáradtak, alacsonyabb területekre költözhettek a földművelők. Ezek a 800-850 m magasságon lévő, jóval fiatalabb, és még sokkal jobb állapotban megmaradt, felismerhető pallagok.
***
Azonban nem csak Erdélyben találhatunk nagyon régi teraszos földművelést, hanem onnan igen távol, a Dél-Amerikai Andoki kultúrákban is.
Machu Picchu teraszai
Az
andoki civilizációk, de különösképpen az Inka birodalom fejlődésének
hatóereje a mezőgazdasági termelés volt. A hatékony földművelést a
vetés, az aratás, az öntözés, és a trágyázás magas szintű ismeretei (!)
tették lehetővé. E tudás ismeretében még a legszárazabb sivatagokat, a
legmeredekebb hegyi lejtőket is eredményesen vonták művelés alá. Az
Andok ősi népeinek fennmaradását döntően a földművelés biztosította.
Régészeti leletek alapján tudjuk, hogy pl. a perui térség Ancash
tartományában már Kr.e. 7000 éve (!) sikerrel folyt a gabonanövények és
gyümölcsök termesztése, s e régiókban már az első földművelő népek
mérnökei is csatornák, vízvezetékek és víztározók létesítésével tették
eredményessé a mezőgazdasági termelést. Vajon hogyan tettek szert erre a
tudásra az akkori népek ott „elzárva” a világtól, miközben elméletileg
nem volt kapcsolatuk az európai, közel-keleti kultúrkörrel, a földművelés feltételezett forrásával? Hogyan lehetséges az, hogy
egymástól több földrésznyi távolságra lévő kultúrák – hivatalosan nem
is érintkezve egymással – hasonló módszereket kezdenek alkalmazni a
mezőgazdaságban? Talán itt jön képbe a "morfogenetikus-mező" elmélete, a
közös tudatmező, amelyből adott esetben egymástól nagyon távol élők is
képesek ugyanazt "letölteni"? Vagy talán létezett egy olyan –
földrészeken is átnyúló – ősi civilizáció, melyről semmit nem beszélnek a
mai történészek…? Vagy létezett egy olyan tudást átadó, tanító csoport
mely körbejárta a bolygót, és minden arra érdemes helyen elszórta a
"magokat"?
Az Andoki és az Erdélyi
mesterséges termőteraszok léte mindenképpen szerves kapcsolatra, vagy
közös forrásra utal a két kultúra között... vagy olyan fokú párhuzamosságra egymástól nagyon messze, melynek témája már jócskán a jelenlegi tudomány határterületeire nyúlik, sőt túlmutat azon.
***
Hasonló, mesterségesen átépített, alakított hegyekről, dombokról beszél Tóth József az Épített tájak a Kárpát-medencében c. tanulmányában (és képanyagában) .
"A történelem előtti Európa őslakossága
észrevétlenül olvadt át a történelembe. Életmódjuk, kultuszaik, mítoszaik
alig-alig ismertek, mert az Európában terjedő kereszténység a legelső
pillanattól – és teljes további története idején is – szorgalmasan gyomlálta e
régi "pogány" elemeket. A régészet és a történettudomány szakemberei
gyakran ma sem tudnak mit kezdeni fennmaradt emlékeikkel, például a földrészt
keresztül-kasul átszövő igen jelentős földépítészetükkel – bár a Brit-szigetektől
Franciaországig és Spanyolországtól Olaszországig számon tartják, és védik e
monumentális hagyatékot. Ezek a gyakran hatalmas területeket átfogó – általában
védelmi és gazdasági céllal kialakított – földművek alapjaiban térnek el a
későbbi építészeti és tájátalakítási elvektől. Talán ez is az oka, hogy a
hivatalos tudomány szakemberei gyakran figyelemre sem méltatják ezeket a
képződményeket – különösen itthon, ahol még leltárba vételükig sem jutottunk
el, nemhogy védelmükig...
Az egész Kárpát-medence dúsan kiépített. A földkiépítések mindig
földtani viszonyokhoz alkalmazkodnak, tehát tájegységenként változnak. A
kiépítésnek elsősorban szakrális okai vannak, tehát szorosan
összefüggnek a létezés metafizikai kereteivel. Nyilvánvaló, hogy e
földépítéseknek és gazdálkodásnak műveltségi, szűkebben szellemi és
lelki háttere van: ugyanis valaha a tájépítés általános volt az egész
országban, nem csak az ártereken. Szükségszerű tehát, hogy a dombvidéken
is meglegyen ez a kivételes szemléletű tájépítési és gazdálkodási mód,
vagyis csak keresni kell a maradványait - nyitott szemmel. S akkor nem
csak az Ördögárok és a Csörsz árka ötlik a szemünkbe, hanem látjuk, hogy
szinte végeérhetetlenül sorjáznak a hatalmas tájépítmények a
Kárpát-medencében. S e mérhetetlenül nagy földmunkálatokhoz igen nagy
létszámú népesség, no és hit is kellett..
A régészet és a történettudomány általánosan elterjedt modern elképzelései szerint a földvár primitív, gyenge vár, a középkori kővárak kezdetleges előformája, ezért körülbelül azonos funkciói és elemei vannak. Ez a szemlélet helyi földvárakat keres, és már csak ezért sem ismeri fel a földépítményeket, hiszen nincs olyan látványbeli különbség egy földvár és egy sima domb között, mint egy szikla és a ráépített kővár esetében, hiszen ez utóbbi azonnal és egyértelműen látszik. (Az ettől eltérő gondolkodásmód kialakulását alapvetően befolyásoló ártéri gazdálkodásról, illetve az ázsiai út- és területvédelemről alig hallottak valamit ezek a szakemberek.)
Ez a szemlélet kiindulópontként a középkorban keletkezett európai városmagok szerkezetére és a középkori várfejlődésre épít: a gyűrűformában kiásott árokra és az abba belevezetett patakra, a középre dobált földre, a körben levert, fatörzsekből készített palánkra, az ebbe épített kő lakótoronyra stb. Ezt a mintát találjuk majd' minden európai városmag legmélyebb kultúrrétegében. A középkor várépítési filozófiája egyetlen erős fallal számol, ami alkalmasint megvédi a bentlakókat gátlástalan tetteik kellemetlen következményeitől – és a szomszéd agresszivitásától. Ez a rendszer egyúttal államszervezési csomópont és katonai támaszpont is. A középkori kővárak a szétbomló közösségek, a mértékét vesztett, önző ember építményei.
A földművek szemlélete teljesen más. Az ekkor kiépített táj harmonikusabb közösségeket bizonyít, egy olyan időszakot, amikor ember embernek még inkább támasza, mint farkasa volt. Ha lehetett, kerülték az ütközeteket, és ha lehetett, kitértek az ellenség elől. A védelem filozófiája is többrétegű. Elsősorban nem a falak, hanem a szellem erejével védekeztek: az Isten alkotta természetes táji változatosságot erősítették meg útvesztő mivoltában. Ahol szükséges volt, akadályt hoztak létre, ahol szükséges volt, utat biztosítottak, ahol kellett, zsákutcát. A kiépítés az egész tájon összefüggő hálózatban történt. Például kisebb-nagyobb halastavak tömegét építették ki, ami a meredek dombokkal együtt igen fárasztó, és az ellenség számára veszélyes tereppé vált, így nehezítette vagy tette lehetetlenné a célirányos mozgást (pl. Nagybajom környékén).
Az alábbiakban felvázolt vizsgálataim szerint Magyarország dombvidékein felismerhetőek és rekonstruálhatóak egy ilyen összefüggő, egész tájegységeket védő, mélységében tagolt, tájba retusált védelmi rendszer nyomai. Állítom, hogy a védelmi rendszer részei a mai napig vizsgálhatók, a karbantartás ötszáz évnyi kimaradása dacára is. Rekonstruálni lehet a védelmi filozófiát is a fennmaradt bejáratok (dömörkapuk, vaskapuk), részben még működő (gyakran halastóként üzemelő) vízlassítók, földsáncok és árkok azonosításával – és gyakran a helynevek is őrzik az egykori viszonyokat. A különböző elemek időeltérését áthidalja, hogy a közel azonos kultúrájú, hitű és nyelvű rokon népek akár nagy időeltérésekkel is folytathatták egymás munkáját, és a szükségleteiknek megfelelően használhatták, bővíthették elődeik működő építményeit.
(...)
A kiépítés elvei
A táj védelmi-gazdasági célú szelíd átformálása során a dombtetőket az egykor itt élők laposra alakították, és peremet képeztek oly módon, hogy a szélre hordott földet mészkő-törmelékkel rögzítették. Így függőleges szakadás képződik, amitől a domboldal fölfelé járhatatlan lesz. A völgyek alján halastavakat hoztak létre oly módon, hogy tóvégi gátnak dombot, vagy dombvég-toldást használtak. A széles völgyekben kialakított halastavakba a szükségletnek megfelelően keresztgátakat, mólókat építettek, ahonnan a tóművelést végezhették. A geológiai adottságok – vízmosások, suvadások stb. – kihasználásával ezeket úgy alakították ki, hogy teljesen a természetesre hasonlítsanak. A vízszint fölött a völgyek hosszában egy-három méterre vezették az utakat. Az útról a dombtetőre védett feljárókat alakítottak ki, amelyeket élő növényzettel rejtettek. A feljárók mellett "házi használatra" gyalogbejáratokat képeztek ki. A dombperemeket párszáz méterenként, szükség szerint, bástyázták, ahonnan szemmel tarthatták az utakat. A dombtetőkön éltek, és gabonát termeltek. A dombtető széleinek erdősülése egyrészt megakadályozta az eróziót, másrészt álcázta a dombtető településeit. A domboldalakon szükség szerint legelőt és gyümölcsöst alakítottak ki.
(...)
Védelmi rendszer
Az eddig ismertetett gazdasági és honvédelmi kiépítésekkel – meredek falú, peremes dombok kiképzése, gátrendszerrel halastó-hálózat kialakítása, völgyekben vezetett úthálózat stb. – "labirintussá" erősített természetes geomorfológiai sokszínűség miatt a dombok és a völgyek keresztbe csak igen nehezen, vagy egyáltalán nem voltak járhatók. Az utak a völgy hosszában, a tószint fölött néhány méterrel húzódtak, a közöttük elterülő részeken többnyire termőföld, ritkábban földvár, illetve védelmi jellegű építmény volt (...)
Az ismertetett földépítmények régészeti feltárása talán átalakíthatná a hivatalos tudomány egynémely elgondolását, hiszen a fent leírt összefüggésekkel nem foglalkozik sem a régészet, sem a történetírás. Ez a rendszer észrevehetetlenül simul bele a tájba. Finom átmenetekkel alakul az életfenntartó és újratermelő elvből a védekezés különböző formáivá, és vissza – mindezt a lehető legkisebb beavatkozással és a lehető legnagyobb tisztelettel a teremtett világ iránt. Méreteihez és erejéhez képest alig van benne munka, mégis – akár az ártéri gazdálkodás rendszere a síkvidéken – nemes, szellemes, otthonos táj kialakulását eredményezte."
A régészet és a történettudomány általánosan elterjedt modern elképzelései szerint a földvár primitív, gyenge vár, a középkori kővárak kezdetleges előformája, ezért körülbelül azonos funkciói és elemei vannak. Ez a szemlélet helyi földvárakat keres, és már csak ezért sem ismeri fel a földépítményeket, hiszen nincs olyan látványbeli különbség egy földvár és egy sima domb között, mint egy szikla és a ráépített kővár esetében, hiszen ez utóbbi azonnal és egyértelműen látszik. (Az ettől eltérő gondolkodásmód kialakulását alapvetően befolyásoló ártéri gazdálkodásról, illetve az ázsiai út- és területvédelemről alig hallottak valamit ezek a szakemberek.)
Ez a szemlélet kiindulópontként a középkorban keletkezett európai városmagok szerkezetére és a középkori várfejlődésre épít: a gyűrűformában kiásott árokra és az abba belevezetett patakra, a középre dobált földre, a körben levert, fatörzsekből készített palánkra, az ebbe épített kő lakótoronyra stb. Ezt a mintát találjuk majd' minden európai városmag legmélyebb kultúrrétegében. A középkor várépítési filozófiája egyetlen erős fallal számol, ami alkalmasint megvédi a bentlakókat gátlástalan tetteik kellemetlen következményeitől – és a szomszéd agresszivitásától. Ez a rendszer egyúttal államszervezési csomópont és katonai támaszpont is. A középkori kővárak a szétbomló közösségek, a mértékét vesztett, önző ember építményei.
A földművek szemlélete teljesen más. Az ekkor kiépített táj harmonikusabb közösségeket bizonyít, egy olyan időszakot, amikor ember embernek még inkább támasza, mint farkasa volt. Ha lehetett, kerülték az ütközeteket, és ha lehetett, kitértek az ellenség elől. A védelem filozófiája is többrétegű. Elsősorban nem a falak, hanem a szellem erejével védekeztek: az Isten alkotta természetes táji változatosságot erősítették meg útvesztő mivoltában. Ahol szükséges volt, akadályt hoztak létre, ahol szükséges volt, utat biztosítottak, ahol kellett, zsákutcát. A kiépítés az egész tájon összefüggő hálózatban történt. Például kisebb-nagyobb halastavak tömegét építették ki, ami a meredek dombokkal együtt igen fárasztó, és az ellenség számára veszélyes tereppé vált, így nehezítette vagy tette lehetetlenné a célirányos mozgást (pl. Nagybajom környékén).
Az alábbiakban felvázolt vizsgálataim szerint Magyarország dombvidékein felismerhetőek és rekonstruálhatóak egy ilyen összefüggő, egész tájegységeket védő, mélységében tagolt, tájba retusált védelmi rendszer nyomai. Állítom, hogy a védelmi rendszer részei a mai napig vizsgálhatók, a karbantartás ötszáz évnyi kimaradása dacára is. Rekonstruálni lehet a védelmi filozófiát is a fennmaradt bejáratok (dömörkapuk, vaskapuk), részben még működő (gyakran halastóként üzemelő) vízlassítók, földsáncok és árkok azonosításával – és gyakran a helynevek is őrzik az egykori viszonyokat. A különböző elemek időeltérését áthidalja, hogy a közel azonos kultúrájú, hitű és nyelvű rokon népek akár nagy időeltérésekkel is folytathatták egymás munkáját, és a szükségleteiknek megfelelően használhatták, bővíthették elődeik működő építményeit.
(...)
A kiépítés elvei
A táj védelmi-gazdasági célú szelíd átformálása során a dombtetőket az egykor itt élők laposra alakították, és peremet képeztek oly módon, hogy a szélre hordott földet mészkő-törmelékkel rögzítették. Így függőleges szakadás képződik, amitől a domboldal fölfelé járhatatlan lesz. A völgyek alján halastavakat hoztak létre oly módon, hogy tóvégi gátnak dombot, vagy dombvég-toldást használtak. A széles völgyekben kialakított halastavakba a szükségletnek megfelelően keresztgátakat, mólókat építettek, ahonnan a tóművelést végezhették. A geológiai adottságok – vízmosások, suvadások stb. – kihasználásával ezeket úgy alakították ki, hogy teljesen a természetesre hasonlítsanak. A vízszint fölött a völgyek hosszában egy-három méterre vezették az utakat. Az útról a dombtetőre védett feljárókat alakítottak ki, amelyeket élő növényzettel rejtettek. A feljárók mellett "házi használatra" gyalogbejáratokat képeztek ki. A dombperemeket párszáz méterenként, szükség szerint, bástyázták, ahonnan szemmel tarthatták az utakat. A dombtetőkön éltek, és gabonát termeltek. A dombtető széleinek erdősülése egyrészt megakadályozta az eróziót, másrészt álcázta a dombtető településeit. A domboldalakon szükség szerint legelőt és gyümölcsöst alakítottak ki.
(...)
Védelmi rendszer
Az eddig ismertetett gazdasági és honvédelmi kiépítésekkel – meredek falú, peremes dombok kiképzése, gátrendszerrel halastó-hálózat kialakítása, völgyekben vezetett úthálózat stb. – "labirintussá" erősített természetes geomorfológiai sokszínűség miatt a dombok és a völgyek keresztbe csak igen nehezen, vagy egyáltalán nem voltak járhatók. Az utak a völgy hosszában, a tószint fölött néhány méterrel húzódtak, a közöttük elterülő részeken többnyire termőföld, ritkábban földvár, illetve védelmi jellegű építmény volt (...)
Az ismertetett földépítmények régészeti feltárása talán átalakíthatná a hivatalos tudomány egynémely elgondolását, hiszen a fent leírt összefüggésekkel nem foglalkozik sem a régészet, sem a történetírás. Ez a rendszer észrevehetetlenül simul bele a tájba. Finom átmenetekkel alakul az életfenntartó és újratermelő elvből a védekezés különböző formáivá, és vissza – mindezt a lehető legkisebb beavatkozással és a lehető legnagyobb tisztelettel a teremtett világ iránt. Méreteihez és erejéhez képest alig van benne munka, mégis – akár az ártéri gazdálkodás rendszere a síkvidéken – nemes, szellemes, otthonos táj kialakulását eredményezte."
"Ha nincs építve a táj, minden gömbölyű, dolgozik az erózió, és minden folyton változik
Bonyhádi tető és perem. Laposra faragva, a víz lassítása okán.Hossza ~11 km, szélessége változó, 200 m és 5 km között. Tartja a formáját.
2.) Bonyhádi perem. Legalább 15 km hosszan követhető.Őseink ott folytatták a Teremtést, ahol a Jóisten abbahagyta.Teremtett világukat állandóra faragták. A szükségletüket vették ki a keletkező többletből, nem többet!
A lefaragott földet szélre hordták, mészkőtörmelékkel erősítették. Így nőtt a vetésterület, és leállt az erózió!
U feljáró, Óhegy. A védett út rejtve indul, és ~2 km után éri el a mellvédet. Célszerű, erős, szellemes
U feljáró nyoma Alsóbörzsönynél, ortofotón. A lapos tetők minden oldalán megtalálhatók!
U feljáró, Kakasdnál.U feljáró sok helyen található a Google Earth segítségével. Igen elterjedt forma"
További képek és részletek a tanulmányában és a képanyagban.
***
Még tovább megy a tájátalakítás elméletében Jásdi Kiss Imre, aki szerint a mesterséges hegyek egyfajta hírközlő láncolatot alkotnak, mely nem csak a Kárpát-medencében található meg, de szerte a Földön, ehhez a puzdra nevű
nyílvessző tartó "tegezt" használták őseink. A puzdra
(alul-felül nyitott, de zárható bőr henger) nem más, mint egyfajta
korabeli hírközlési rendszer műszaki eleme, a puzdracső valóban
nyílvesszőket tartalmazott, csak nem abban az értelemben, amiben azt ma
hisszük.
Ha három vesszőből, felső harmaduknál zsineggel összefogott nyalábot
képzünk, úgy a vesszőket mint egy háromlábú állvány, ki tudjuk nyitni.
Az így kinyitott állványunkra a mindkét végén nyitott puzdracsövet
ráhelyezve, azon áttekintve kémlelhettük a táj egy adott részét.
Ha most a kört amit látunk, vízszintesen és függőlegesen is felosztottuk
egy a cső tőlünk távolabbi végén valamiféle kereszttel, úgy egészen
pontosan tudtuk kémlelő puzdránkat tájolni.
Sírleletek sokaságában lelhető fel tarsolylemez. Előkelő urak viseletének része, övükön hordott táskájuk, tarsolyuk. A leletek jó része viszont mindösszesen két ponton rögzültek, ott is oldható módon a feltételezett bőrszütyőhöz. Minden esetben a fém anyaga ezüst, gazdagabb sírokból kívülről arannyal futtatva, de mindenképpen ezüst. A tarsolylemez belső fele homorú, mint egy homorú tükör. Az egymagában fényvisszaverésre használt tükröt több tíz kilométerről észre lehetett venni, sajnos a csillogást akár az is megláthatta, akinek nem kellett volna. Ezt a célt szolgálta a már korábban említett, jól irányozható puzdracső, mely a fényt az adott pontra vetítette, annak irányától eltérő szemszögből nézve viszont észrevehetetlenné tette a jelet.
Az üzenés egyik legősibb szava a levelezés. Vajon honnan eredhet? Levélre írták volna az első üzeneteket? Nem, ennél sokkal kézenfekvőbb. Nyelvészek bebizonyították, hogy a hideget érző ember elment az erdőbe és tűzrevalót gyűjtött, így jött létre a "fázik" szavunk. Aki fázott, az elment fázni (fát gyűjteni) az erdőbe, és ehhez hasonlóan, aki üzenni / levelezni akart, az összeszedte a leveleket, meggyújtotta és a keletkezett lángot kivetítette (akár egy puzdracsővel). Jásdi Kiss Imre így magyarázza a hírközlés működését a gyakorlatban:
Puzdra
Sírleletek sokaságában lelhető fel tarsolylemez. Előkelő urak viseletének része, övükön hordott táskájuk, tarsolyuk. A leletek jó része viszont mindösszesen két ponton rögzültek, ott is oldható módon a feltételezett bőrszütyőhöz. Minden esetben a fém anyaga ezüst, gazdagabb sírokból kívülről arannyal futtatva, de mindenképpen ezüst. A tarsolylemez belső fele homorú, mint egy homorú tükör. Az egymagában fényvisszaverésre használt tükröt több tíz kilométerről észre lehetett venni, sajnos a csillogást akár az is megláthatta, akinek nem kellett volna. Ezt a célt szolgálta a már korábban említett, jól irányozható puzdracső, mely a fényt az adott pontra vetítette, annak irányától eltérő szemszögből nézve viszont észrevehetetlenné tette a jelet.
Ezüst tarsolylemez, a belső fele homorú tükör
Az üzenés egyik legősibb szava a levelezés. Vajon honnan eredhet? Levélre írták volna az első üzeneteket? Nem, ennél sokkal kézenfekvőbb. Nyelvészek bebizonyították, hogy a hideget érző ember elment az erdőbe és tűzrevalót gyűjtött, így jött létre a "fázik" szavunk. Aki fázott, az elment fázni (fát gyűjteni) az erdőbe, és ehhez hasonlóan, aki üzenni / levelezni akart, az összeszedte a leveleket, meggyújtotta és a keletkezett lángot kivetítette (akár egy puzdracsővel). Jásdi Kiss Imre így magyarázza a hírközlés működését a gyakorlatban:
"A puzdra a benne található vesszőkkel, reszelővel, a tarsolylemezzel, és a nyakba akasztva hordott vaskereszttel egy hírközlő eszköz, ami Eurázsia, Arábia, és a két Amerika területén, hegycsúcsokon működő rendszer része. Alkalmas fényjelek adására a ködös magasság felet, és a felhők magassága alatt, tehát az ezer méteres csúcsok hálózatán keresztül. Az ŐSMAGYAR leletek puzdracsövei, eddíg magyarázat nélküli okból, mindkét végükön nyitottak. A tarsolylemezek, ha kívülről aranyozottak is voltak, belső, homorú felük mindig ezüst volt, és kampós rögzítésüknél fogva, folyamatosan a mozgó viselőjükhöz dörgölődés következtében ragyogó fényesek. Ez a homorú, fényes felület, igen kiváló fókuszáló tárgy. A kinyitott, vízszintes puzdracső számára, stabil alátámasztást három vesszőből pillanat alatt lehet készíteni. Ez az állvány egykézzel is állítható minden irányba.
A reszelő a friss, tehát nem eloxidált vasreszelék készítése miatt tartozik a felszereléshez. A vaspor, vasreszelék tűzbeszórása ragyogó, nagyfényerejű jelenséget hoz létre. A csillagszórók működnek ezen az elven. Az állványra helyezett puzdracső mögött rakott, vasreszelékkel hatalmas fényűvé gerjesztett tüzet a tarsolylemez összegyűjtötte és a csőbe irányította. A cső irányát a kereszttel lehetett beállítani. A puzdracső két vége, és az érkező fény az a három pont amire szükség van a pontos irány beállításához. A fényjelenség ötven hatvan kilóméterről is látható a fókuszpontban álló szemlélőnek, de a térképek mutatják, nevükben ma is „látó, világos”hegytetők harminchat kilométerre vannak egymástól.
A Balaton-felvidék, Jásd, Pilis, Balatonvilágos, Pákozd , Sóskút, Csepel, jól mutatják a működés lényegét. A fény hosszabb-rövidebb megszakítása adja a jelentéstartalmat. Ennek rögzített formája az ÉKÍRÁS. Az ékírás leletek kormeghatározása a puzdra -hírközlő rendszer korát is meghatározza. A LEY-vonalak néven emlegetett földrajzi jelenség szoros összefüggésben van a puzdra hírközlő rendszerrel. A vonalakon, mesterségesen létrehozott hegyek, piramisok minimum húszezer évesek. Ezt a hatalmas építkezést nyilván hatalmas tudás előzte meg. A kódolás kitalálójának olyan szellemi szinten kellett lennie, ami a mai átlagot is jelentősen meghaladja. A földrajzi ismereteknek olyan színvonalát igényli a rendszer fölállítása, amit a tudomány a műholdakkal volt képes produkálni."
Kiss Imre azt mondja, hogy a természeti tájat olyan mértékben voltunk
képesek alakítani és formálni, hogy a távközlési rendszerünknek
megfelelően változtattuk akár hegycsúcsok helyzetét.
Erre példának a Gyenesdiás és Esztergom közé húzott egyenest szinte
mértani pontossággal érintő Bakonyi csúcsokat hozza fel. Az akár hatvan-hetvenezer évvel ezelőtti hegymozgatásokkal együtt a
hírközlésnek ez a színvonala olyan fejlett társadalomban lehetséges, ami
a társadalmat alkotó ember szellemi fejlettségének is igen magas fokát
mutatja.
***
Piramisokkal, peremesekkel tele van szórva a Kárpát-medence, néhány példa:
A Kalotaszegi piramishegy
Molnár Attila Történelmünk csodálatos ereje c. könyvében foglalkozik bővebben a kalotaszegi piramishegy témájával, amit a helyiek Koporsóhegy-nek, a regősök menedékének, vagy Sulyom-nak hívnak. A titokzatos piramishegy Erdély kincses városától mindegy 30 km-re nyugatra, a Kapus pataka mellett fekszik. Vannak ott nagy monolitok, vannak ott a járatok is, vannak ott már felszínre került bizonyítottan
legrégebbi ember által használt eszközök a Kárpát-medencéből... Ami a
hegyek formáját illeti, tudni kell, hogy vannak piramisok és
piramishegyek (ezek pedig természetes hegyek melyeknek bizonyos részeit
"megmunkálták"). Kiskapuson a "kapuról", a völgy szájáról van
szó, ennek érdekében modellálták az ősök a völgy felőli részeket. A könyv részletesen beszámol minderről, fényképekkel, konkrét
archeológiai adatokkal, magyarázatokkal, összefüggésekkel.
***
Boszniai piramisok, Visoko
"A
boszniai piramisok komplexuma 20 000 évvel tolja visszább a
civilizációk idővonalát. A boszniai piramisok völgye négy ősi piramisból
áll, és a Boszna termékeny völgyében található 40 kilométerre
Szarajevótól észak-keleti irányban. Először 2005-ben Dr Semir Osmanagich
fedezte fel, majd 8 évvel később a feltárásokat évről-évre folytatva
azonosította is a négy piramist: a Nap piramisa (Pyramid of the Sun),
Hold piramisa (Pyramid of the Moon), Sárkány piramisa (Pyramid of the
Dragon), Szeretet piramisa (Pyramid of Love), a hozzájuk kapcsolódó
ásatási területet, a Földanya Templomát (Temple of Mother Earth) és a
felszín alatt körülbelül 6 négyzetkilométert behálózó járatrendszert
(Ravne Tunnels).
“A boszniai piramisok építői, ezek az ősi emberek ismerték a frekvenciák
és az energia titkait. Természetes anyagokat használtak technológiájuk
fejlesztésére és olyan méretű épületek megalkotására, amelyekhez
foghatót még nem láttunk a Földön”
– mondta Dr Osmanagich.
A központi Nap piramis – bosnyákul: Piramida Sunca – 420 méterével
magasodik a levegőbe és több millió tonnát nyom. Összehasonlításképp
Kheopsz nagy piramisa (Khufu) a Gíza fennsíkon mindössze 146 méter
magas.
Az
ez évi régészeti munka során felszínre került bizonyítékok arra fognak
kényszeríteni minket, hogy újragondoljuk történelmünk és kultúránk
fejlődésének azt az értelmezését amely csupán 9 000 évvel ezelőttre
teszi kezdetét. “A hatalmas méretekkel bíró Nap piramis a szén (C14)
izotópos kormeghatározás alapján 29 200 éves. A kapott kormeghatározás
eredmények megfelelnek annak, amit vártunk.”
– nyilatkozott Timothy Moon a vezető archeológus a felfedezésről.
“Tudjuk, hogy az építmény a legutolsó jégkorszak előtt épült. Abban a
korban, amikor fajunk a H. Sapiens Sapiens primitív vadászó gyűjtögető
életmódot kellet, hogy folytasson. A felfedezésünk fenekestül forgatja
fel ezt a gondolkodást, és az emberi faj történelmének újragondolását
teszi szükségessé. Ez az ismeretlen kultúra magas fejlettségű
művészetről és tudományról ad tanúbizonyságot, és egy olyan
technológiáról, ami képes volt hatalmas méretű építményeket létrehozni
és ezzel – úgy hisszük – lehetőséget teremteni egy tiszta energiaforrás
kiaknázására.”
A szénizotópos vizsgálat 29 000 éves eredménye szépen illeszkedik a
2012-ben talált 24 800 éves mintához, amit a betonréteg fölött találtak.
(Az archeológiában a felső övezettől az alsóbbak felé haladva idősebb
kulturális rétegekkel találkozunk – a szerk.) Ebből arra következtetnek,
hogy a struktúra építése 30 000 évvel ezelőttre nyúlik vissza.
Az
idei feltárási időszak felfedezései a Ravne alagútrendszert is
érintették. A Nap piramis felé vezető járatban a csapat több
megalittömböt is talált. Augusztusban 400 méterrel a bejárattól
felfedezték az eddigi legnagyobb (25 000 kg) megalittömböt. “Ez egy
hatalmas felfedezés” “Itt van egy óriási kőtömb, valószínűleg ember
alkotta kerámia, több százezer tonna hordalékanyag alatt. Falak
talapzatát sikerült beazonosítanunk a környezetében, formára vágott
építőkövek képében, és felfedeztünk egy tárgyi leletet, ami napkultuszra
enged következtetni. Mindezt összegezve elmondhatjuk, hogy emberek
éltek ezen a területen. Ami még zavarba ejtő, hogy pár méterre ettől a
helyszíntől szerves anyagot találtunk, aminek a szénizotópos vizsgálata
20 100 évesre becsüli, ami ezeket az embereket a megalitikus kultúra
előttire helyezi és időben közelíti ezt a kulturális réteget a piramisok
építésének idejéhez.”
-tette hozzá Timothy Moon. .... Nagy mennyiségű tárgyi lelet került még
begyűjtésre a nagyméretű megalit terméhez kapcsolódó járatokból, például
kőre felvitt festmények, művészeti elemek és egy sor elgondolkodtató
faragott talp- és lábábrázolás."
(forrás: http://rejtelyekszigete.com/most-mar-hivatalos-29-ezer-evesek-a-boszniai-piramisok/)
Ezek a piramisok tehát 29 ezer évesek! A hagyományos "egyközpontú" emberré válás modellje szerint az ekkor még épphogy csak felegyenesedett ember (homo erectus) éppen bebóklászott Európápa (lásd az első részt, ahol ezen elmélet hívei szerint 40 ezer éve jelent meg a homo erectus Európában)... és rá 10 ezer évre már ilyeneket épített... pattintott kövekből...
Nyugodtak kijelenthető, hogy az egyközpontú Afrikai modell kidobható az ablakon.
A boszniai piramisokat most hatalmas szenzáció övezi (lásd bővebben itt: http://piramidasunca.ba/eng/), és mindenki elméleteket gyárt velük kapcsolatban, viszont keveseknek jut eszébe, hogy a mai országhatárok a kőkorban még nem léteztek. Így bármennyire is szeretnék valakik ezeket az építményeket "bosnyák" eredetűnek feltételezni, ez minden bizonnyal csak egy részigazság lehet, és figyelembe kell venni, hogy a lelet a Kárpát-medencei egységhez kapcsolódik szervesen. Erre fényes bizonyíték és számunkra különösen fontosak a boszniai piramisok alagútjaiban megtalált magyar róvásírás jelek:
Szakács Gábor és Friedrich Klára róvásírás-kutatók/szakértők szerint
az Osmanagic által symbol-nak, azaz jel(kép)nek nevezett karcolatok a
kárpát-medencei, röviden székely-magyar rovásírásnak is nevezett
betűkhöz kapcsolhatók. Szakács Gábor így ír erről:
"Ezt 2006-ban meg is írtam és közzétettem, majd feleségemmel, Friedrich Klára rovásírás-kutató/oktatóval többszöri közös utunkon minden kétséget kizáróan 21 betűt azonosítottunk az említett, 39 betűs ábécéből. Többet egyelőre a betűk összevisszasága és olvashatatlansága miatt még nem, de ez idő kérdése. Ettől függetlenül ennyi azonosság nem lehet véletlen, ezért amikor ezt Klára egy angol nyelvű tanulmányában megküldte Osmanagicnak, a 2008-as, szarajevói tudóstanácskozás egyik alelnökévé választották. Mivel személyesen nem tudott eljönni, helyette én tartottam meg az angol nyelvű előadást a jelek európai párhuzamairól, amit a jelenlévő 55 különböző nemzetiségű tudós egyhangúlag elfogadott. Ennek lényege, hogy ez az ábécé a 7-8000 éves, kárpát-medencei, úgynevezett Tordos-Vinca műveltséghez tartozik, ami egyértelmű bizonyítéka az emberi tevékenységnek, jóllehet a hivatalos történettudomány nem fogad el ilyen régi írásbeliséget. A visokoi piramisok kövein talált írásjelek tehát az egyiptomi piramisokénál jóval régebbi emberi beavatkozást és jelenlétet mutatnak, ami meghatározó a helybeli kutatások szempontjából. A Nap Piramis alagútja tele rovásjelekkel (baloldalt lent például egy rovás „A”, míg fent középen egy rovás „R”).
Elolvasni a szövegeket nem lehet, mert pillanatnyilag fogalmunk sincs a szókincsről, amit az adott kor embere kövekre vésett. A rovás ábécé jeleinek azonosítása még nem jelenti a szövegértést, hiszen hiába tudom napjainkban elolvasni a latin betűkkel írt olasz, svéd, angol szövegeket, ha nem ismerem ezen népek szókincsét. Ezért válaszoltam a tanácskozáson is a nyilvánosan feltett kérdésekre, hogy csak annyi állapítható meg, hogy a Kárpát-medencében 7-8000 évvel ezelőtt élt és a visokoi piramisoknál írásjeleket hátrahagyott népcsoport ugyanazt az írásbeliséget használta, kapcsolatuk nem kizárt. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezt a két népcsoportot mai szóhasználattal élve magyarnak nevezték volna, hiszen ilyen régmúltból nincsenek emlékeink a népnevekről. Az viszont tény, és ezt hangsúlyoztam, hogy ezt az ábécét a Kárpát-medencében élő magyarság mind a mai napig használja, egyedül a mi nyelvünk minden hangjára van benne betű, tehát a korabeli népességnek kapcsolata lehetett a mai magyarsággal. Ezt a magyarázatot elfogadták a jelenlévő tudósok is."
"Ezt 2006-ban meg is írtam és közzétettem, majd feleségemmel, Friedrich Klára rovásírás-kutató/oktatóval többszöri közös utunkon minden kétséget kizáróan 21 betűt azonosítottunk az említett, 39 betűs ábécéből. Többet egyelőre a betűk összevisszasága és olvashatatlansága miatt még nem, de ez idő kérdése. Ettől függetlenül ennyi azonosság nem lehet véletlen, ezért amikor ezt Klára egy angol nyelvű tanulmányában megküldte Osmanagicnak, a 2008-as, szarajevói tudóstanácskozás egyik alelnökévé választották. Mivel személyesen nem tudott eljönni, helyette én tartottam meg az angol nyelvű előadást a jelek európai párhuzamairól, amit a jelenlévő 55 különböző nemzetiségű tudós egyhangúlag elfogadott. Ennek lényege, hogy ez az ábécé a 7-8000 éves, kárpát-medencei, úgynevezett Tordos-Vinca műveltséghez tartozik, ami egyértelmű bizonyítéka az emberi tevékenységnek, jóllehet a hivatalos történettudomány nem fogad el ilyen régi írásbeliséget. A visokoi piramisok kövein talált írásjelek tehát az egyiptomi piramisokénál jóval régebbi emberi beavatkozást és jelenlétet mutatnak, ami meghatározó a helybeli kutatások szempontjából. A Nap Piramis alagútja tele rovásjelekkel (baloldalt lent például egy rovás „A”, míg fent középen egy rovás „R”).
Elolvasni a szövegeket nem lehet, mert pillanatnyilag fogalmunk sincs a szókincsről, amit az adott kor embere kövekre vésett. A rovás ábécé jeleinek azonosítása még nem jelenti a szövegértést, hiszen hiába tudom napjainkban elolvasni a latin betűkkel írt olasz, svéd, angol szövegeket, ha nem ismerem ezen népek szókincsét. Ezért válaszoltam a tanácskozáson is a nyilvánosan feltett kérdésekre, hogy csak annyi állapítható meg, hogy a Kárpát-medencében 7-8000 évvel ezelőtt élt és a visokoi piramisoknál írásjeleket hátrahagyott népcsoport ugyanazt az írásbeliséget használta, kapcsolatuk nem kizárt. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezt a két népcsoportot mai szóhasználattal élve magyarnak nevezték volna, hiszen ilyen régmúltból nincsenek emlékeink a népnevekről. Az viszont tény, és ezt hangsúlyoztam, hogy ezt az ábécét a Kárpát-medencében élő magyarság mind a mai napig használja, egyedül a mi nyelvünk minden hangjára van benne betű, tehát a korabeli népességnek kapcsolata lehetett a mai magyarsággal. Ezt a magyarázatot elfogadták a jelenlévő tudósok is."
Friedrich Klára össze is hasonlította egy táblázatban a boszniai róvás jeleket a magyar és egyéb róvás jelekkel:
Szintén a Kárpát-medencei egységhez kapcsolja a boszniai piramisokat a Visoko-i piramishegyeken megtalált gömbkövek, melyekkel egyébként tele a Kárpát-medence:
Szintén a Kárpát-medencei egységhez kapcsolja a boszniai piramisokat a Visoko-i piramishegyeken megtalált gömbkövek, melyekkel egyébként tele a Kárpát-medence:
Visoko
Erdély, feleki gömbkövek, Plecska völgyében
Ezek a gömbkövek gyakoriak majd’ az egész Erdélyi-medencében, ott, hol a szarmatakori
üledékek elterjedtek: Beszterce környékétől Nagyszeben vidékéig, Kolozsvár
szomszédságától Udvarhelyszékig, sőt még a Kárpátokon túl is előfordulnak.
Magura (!) hegyi kőgolyók
Horvátország
De
ezen kívül még találhatók hasonló gömbkövek Costa Ricán, Új-Zélandon,
Norvégiában, stb. A szakemberek véleménye megoszlik a tekintetben, hogy
természetes, vagy mesterséges alkotások-e. Mindenesetre az előfordulásuk
nagy kiterjedése miatt e kőgolyók korunk egyik régészeti rejtélye,
keletkezési idejük és céljuk ismeretlen...
***
Pilis
"A
Pilis titkainak, csodáinak, rejtélyeinek felkutatása ... Kiejtjük ezt a
szót, és egész különös módon a ma élő embertársaink közül sokan már nem
csak egy középhegységi területet, egy erdős tájat, egy különleges és
természeti szépségekben bővelkedő földrajzi egységet értenek e szó
alatt, hanem valami többet, valamilyen misztikus, a titokzatosság és az
ősiség felhőibe burkolózó, mélyebb jelentőséggel bíró tudás társult e
szó, e fogalom köré. Minek tulajdonítható ez?
Az utóbbi évtizedekben eddig még soha ilyen intenzitással nem látható
módon egy olyan kutatási terület előtérbe kerülése és megerősödése
tapasztalható, amely Pilis vonatkozásában a hétköznapi dolgain vagy a
turizmuson felül, valami olyan tényező felkutatásán munkálkodik, amely
túlmutat az egyszerű megközelítéseken.
Aradi
Lajos az elmúlt 13 évben a Pilis-rejtély kutatásáról és előadásairól
vált ismertté országszerte. Ebben egy olyan összefüggésre jött rá, amely
szerint a Pilisben egy, a gizai piramisokhoz hasonló módon megjelenő,
csillagképi rendszer található. Ez adja a Pilis-rejtély kutatás alapját,
amely azóta kibővült egyéb titkos, elfeledett ismeretek feltárásával
is. A Pilis rejtélyei a magyarság történelem előtti titkaihoz vezetnek.
Létezik egy velencei fametszet a középkori Székesfehérvárról, ami több
kutatót arra sarkallt, hogy a magyarok szakrális központját nem a mai
Székesfehérváron, hanem a Pilisben keresse. A kutatások eredményeként
egyre többen vallják, hogy Fehérvár koronázó városunk egykor valóban a
Pilisben helyezkedett el, ami a korona-csakra, fehér és beavatás
fogalmak érdekes találkozása.
A pálosok központja, a Pilis, tehát pontosan az a hely, ahol a beavatás
történhet. Mint ahogy az emberi testben ez a hely a fejtető, ugyanúgy a
Kárpát-medence “pilise” az, ami képes a fentről jött finom energiák
befogadására. A korona- és a szív-csakra a Pilisben egy helyen
található, ezáltal teljes szakrális uralkodói programot képvisel.
A
Pilis Árpád-kori szakralitását oklevelek bizonyítják: mindvégig királyi
központként működött, soha nem lehetett adni-venni benne
földterületeket, csak királyi jóváhagyással. Később, az Anjou-kortól
Visegrádon, a fellegvárban őrizték a Szent Koronát és a Képes Krónika
képein a koronázás helyeként a Pilis azonosítható.
A Pilis körvonala (a Visegrádi-hegységgel együtt) egy hatalmas szívet
formáz, amelynek a közepén található Dobogókő, a Kárpát-medence
energetikai központja. Őseink nem véletlenül adták a terület
középpontjában álló csúcsnak ezt a nevet, tudniuk kellett, hogy itt
“dobog” a világ szíve. Az Árpád korban ezt a területe “Insula Pilis”
(Pilis-sziget) néven nevezték. Ha rápillantunk a térképre, és
leszámítjuk az utóbbi 1500 év mintegy 400 földrengését, amelyek során
például “az egyik hegy belezuhant a Dunába”, és így nyilván megváltozott
a környék képe, akkor tökéletes szívalakot látunk. A területet a ma itt
élők is a Föld szíveként emlegetik.
A korona- és a szív-csakra így tehát a Pilisben egy helyen található,
ezáltal teljes szakrális uralkodói programot képvisel. Az itt található
pontokon keresztül átadhatóvá vált az isteni energia az arra alkalmas
befogadó személynek. És valóban, a Pilis alagútrendszerében, a titkos
barlangokban a pálosok beavatási rítusainak központi szerepe volt. Az
egyiptomi piramisok az Oziriszt megszemélyesítő Orion csillagkép
mintájára épültek. Tudjuk, hogy az Orion a magyar mitológiában Nimróddal
azonos.
Középkori krónikáink a magyarság első őseként a legendás Nimródot
jelölik meg. Nimród először Kézai Simon, Kún László udvari papja, 1282
körül írt Gesta Hungarorumában lép fel a magyar történetírásban. Kézai
elmondja, hogy a vízözön után kétszázegy évvel az óriás Nimród egész
nemzetségével hozzáfogott a bábeli torony építéséhez. A nyelvzavar után
Evilát földjére költözött, és ott felesége, Enéh két ikerfiút szült
neki, HUNORT és MAGORT. Ettől a két fiútól és a szolgálatukban álló
vitézektől származtak a hunok és a magyarok. Ezt a történetet több mint
húsz középkori magyar krónika megismétli.
Többek feltételezése szerint az Orionnak a pontos mása megtalálható a
Pilisben: a csillagkép csillagait a pilisi hegyek rajzolják ki. A
középső három csillag az Árpád-vár, a Rám-hegy és a Magashegy. Az
elrendezés ugyanaz, amit az egyiptomi piramisoknál látunk: a
leghalványabb csillagot a legkisebb piramis jelzi, a legerősebbet pedig a
legnagyobb. A csillagkép további négy pontjának mindegyikénél pálos
kolostorromok találhatók.
A
beavató koronázás tehát a Pilisben történt. Bizonyíték erre a Képes
Krónikában található számos kép, melyeken a koronázási esemény
hátterében a tájat is megjelenítik. Viszont van a Krónikában három rajz,
ahol a távolban meglepő módon piramisok vannak.
A képek önmagukért beszélnek. Egyértelmű hogy ezeken a rajzokon nem
hegyek, dombok és sziklák, hanem piramisok láthatók. A szabályosan
megrajzolt gúla az egyenes éleivel legalábbis erre utal. Az Imre
koronázását ábrázoló képen ráadásul két piramis is van, melyeknek
csúcsán talán életfát vagy energia-kisugárzást jelenített meg a rajz
készítője.
A
kérdés az, ha a helyszín a Pilis és a képen valóban piramisok vannak,
ma miért nem láthatjuk ezeket az építményeket? Lehetséges hogy ezeket
is, mint számos épületet a Pilisben, lerombolták, elbontották és a
földdel tették egyenlővé azért, hogy a magyar nemzet dicső múltját
eltüntessék.
Ha viszont még ott vannak és csak a növényzet vagy a föld rejti az
építményeket, akkor a boszniai piramishoz hasonló kiemelkedést kell
keresni. Lehet, hogy az Árpád-vár, a Rám-hegy és a Magashegy a Pilis
piramisa?
A 90-es évek közepén megjelent Robert Bauvall: Orion rejtély című
könyve. Az íróról annyit kell tudni, hogy annak a Graham Hancocknak a
csapatába tartozik, aki a világon az egyik legnagyobb név az emberiség
őstörténet-kutatásában. (Jel és pecsét, Istenek kézjegyei)
Bauvall arra jött rá, hogy azt egyiptomi gízai fennsíkon található
piramisokat az Orion csillagkép mintájára építették. Ez akkor nagy
vihart kavart a világban, évekig tiltakoztak ellene, de 2000 közepére
már odáig jutottak az egyiptológusok, hogy – ugyan még kétkedve – de
megemlítették tudományos írásokban. (...)
Évtizedek
óta tudjuk, hogy ezekbe a piramisokba nem temetkeztek. Ez magyarázza
meg, hogy itt épp nem a halál utáni, hanem az előtte levő időszakról, az
életről volt szó. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, ezek a piramisok
beavató szerkezetek voltak, általuk csillag-energiákhoz lehetett
hozzájutni. Egyfajta magasabb rezgésszámot idéztek elő abban a
személyben, akit oda befektettek. Természetesen itt nem egyszerű
alattvalókról, hanem uralkodókról volt szó. Miért kellett beavatni az
uralkodókat? A hercegeket vagy a királyfiakat, ez a beavatás alakította
olyan személlyé, akiből szakrális uralkodó lehet. Hogy képesek legyenek
isteni energiákat befogadni. Ezekhez különböző szertartásokra volt
szükség. (...)
Mit
jelent nekünk ez a csillagkép, amit az egyiptomiak Osirisszal, a mai
kor Orionnal, a magyar őshagyomány Nimród királyunkkal azonosít? (...)
Vajon mit akar ez az egész jelenteni? Miért pont a Pilisben, ezen az
egykor elzárt területen van, mit jelent a csillagkép? Hamarosan
összeállt egy a történelemmel is összefüggésbe hozott rendszer. Aztán
persze ez bővült tovább, előkerültek a rejtélyes – Nazca-vonalszerű –
ábrák a Pilisben, amelyek szintén az őstörténetünk, őshagyományunk
nagyon fontos területeire figyelmeztetnek bennünket.
Soha senki nem tudta, hogy ezek ott vannak a térképeken is. Eddig. Semmi
sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami
ki ne tudódna.
Évek óta azon munkálkodik, hogy bebizonyítsa: a Pilis sokkal fontosabb
tájegysége hazánknak, sőt a világnak, mint amilyennek tartják. Akár a
Pilis története, akár a történelem bármelyik területe tele van olyan
fogalmakkal, eseményekkel, történésekkel, amit ma az ezotéria ölel föl.
Amit régen misztikusságnak hívtak.
Az
egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálos rend is a
Pilisből indul ki. A rendet mindenkor erősen magyar szellemiség
jellemezte, és ugyan nem nevezik őket misztikus rendnek, mégis tele van a
történetük csodákkal, misztikusnak nevezhető esetekkel.
Magyarság története meghamisításának kizárólag egy célja volt –
jelentette
ki egy német történész csoport:Megszerezni, és elvenni a Magyaroktól a
Kárpát medencét ,mert Magyarország a földi paradicsom!
A NASA kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy
Földünk szívcsakrája (föld szíve) a Kárpát-medencében, a Pilisben
található. Központja Dobogókő, mely a szakrális beavatás központja. A
kozmoszból ide érkezik az az energia, melyet a szívcsakra (valóban szív
formájú) továbbít és pumpál szét a Föld egész területére. A középkorban a
Pilis olyan védett és zárt területi rendszert alkotott, melybe idegen
be nem hatolhatott, a bejárás tiltott volt. (jól ismert Gertrudis
királyné sorsa, aki a tiltás ellenére betette a lábát a tiltott
területre. Az életével fizetett ezért.) A dalai Láma 22 évvel ezelőtt
kinyilatkozta, hogy a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő
szerepük van. Brezsinszki nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években
leírta: “Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell
foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette
Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak.”
A Pilisről, mint más hegyről is sokféleképpen lehet beszélni.
Elmondhatjuk, hogy milyen kőzetekből áll, hány millió éve alakult ki,
vagy más szemszögből: milyen fontos szerepet töltött be Árpád-házi
királyaink életében, megint más szemszögből, hogy itt van a Föld
szívcsakrája. Igazán viszont akkor ismerhetsz meg egy helyet ha odamész
és eltöltesz ott némi időt, magadba szívod energiáját, lépted nyomát
otthagyod, sőt lelked egy darabkája is ottmarad, és nem múló örömmel
gondolsz vissza az ott töltött időre. Vagy ha igazán megragadott,
szüntelen sóvárgással visszavágysz. A pilisi és visegrádi hegyvidék
együttese SZÍV alakot formáz.
Ennek a szívnek a mértani közepén találjuk Dobogó-kőt. Egyes vélemények
szerint a hegy tetején található sziklát, követ „meghallgatva” halljuk a
Föld szívveréseit. Nem csak a gyönyörű természet, de a legenda, az
ezoterikus vélekedés is egyre több látogatót csalogat Dobogókőre, ahol a
Föld szíve dobog. Atilla, hun király sem véletlenül választotta óriási
birodalma központjául ezt a környéket. Érdemes megfigyelni az
ideérkezőket – szinte kivétel nélkül – néhány perc alatt, megszállja
egyfajta belső nyugalom.
A buszról lelépve, az autókból kiszállva, önkéntelenül is az emberfia,
egy nagy sóhajtással kísérve magába szívja a csak itt található,
energiákkal átitatott levegőt, vagy akár magát a hely szellemét szívja
be. Egyesek szerint ennyi Szent-György vonal a világon nincs sehol, mint
amennyi a Pilisben.
A Pilis, mint az ország szíve, magyar királyaink székhelye volt. E
térségbe tartozik Esztergom, ahol Szent István király született, Dömös,
ahol Béla király lakott, Visegrád, ahol Mátyás király töltötte sokszor
napjait, s talán beigazolódik a kutatók sejtése, hogy a Pilis kapujában,
Budakalászon volt Ősbuda vára, Atilla király- s később Árpád-házi
királyaink székhelye. A királykoronázó hely pedig a szív közepén
lehetett, ahol az dobog: Dobogókőn.
A palócok is így tudják: „Azt mondják, hogy a Pilisbe’ van a világ
közepe, mer’ ott esett le az aranyalma az égből.”
A Föld szívében élve gondolkodhatunk igazán a szívünkkel! Azért is volt
annyi szent királyunk, mint egy más nemzetnek sem, mert magyar
királyaink a szívükkel gondolkodtak.
Aradi Lajos A Pilis-rejtély előadássorozatában a Pilisben olyan csodákra
bukkanhatnak az érdeklődők, amelyek – minden nagyzolás nélkül – a világ
bármely csodájával felveszik a versenyt. Ennek megismerésében is segít
mindenkinek, aki nyitott rá."
(részletek innen: http://felvidek.ma/2014/02/a-pilis-rejtelyrol-bucson/)
(a Pilis szakralitásáról bővebben még itt: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/kulonos-fenyek-pilisben.html )
***
Nem csak a Stonehenge létezik ám...
(részletek Bunyevácz Zsuzsa Szent Grál üzenete c. könyvéből:)
"Kőkori csúcstechnológia
Vajon van-e kézzelfogható nyoma annak, hogy az új kőkorban valóban nagy tudású emberek éltek, akik ismerték a csillagászat és a matematika titkait? Igen, mivel már a bibliai vízözön előtti évezredekben különleges "építési láz" ütötte fel a fejét, több száz tonnás köveket kezdtek el mozgatni, nagy távolságra szállítani, hogy belőlük különféle építményeket készítsenek, hatalmas kövekből - megalitokból - álló létesítmények jelentek meg sokfelé, amelyek feltűnő hasonlóságot mutatnak egymástól messze eső területeken is. Világszerte csillagászati funkciókat töltöttek be, nagy valószínűséggel a Nap, a Hold és a csillagok mozgásának megfigyelése miatt építették őket, s képesek voltak a napforduló, a napéj egyenlőség, valamint a nap- és a holdfogyatkozások napjainak előrejelzésére. Létrehozásukhoz máig is megdöbbentő matematikai és csillagászati tudásra volt szükség, ráadásul még napjainkban sem tudjuk megmondani, hogyan készítették őket.
A legrégibb kőemlékek az őskori kultúrkör közepe tájáról származnak; a legkorábbi minden bizonnyal a Délkelet-Törökországban található Göbekli Tepe, amelynek keletkezési idejét Kr. e. 9000-re(!) teszik. Itt van a világ első ismert temploma. Az itt talált kőoszlopok egyenként kb. ötven tonnát nyomnak. A közelben található Karahan Tepe ugyanolyan korú, a szintén kelet-törökországi Nevali Cori keletkezési idejét pedig kb . Kr. e. 8000-re teszik.
A közel-keleti kőemlékek is az idősebbek közé tartoznak. Ezrével álltak/állnak dolmenek például a Jordán-folyó völgyének déli részénél, a Holt-tenger környékén. Szokatlanul nagy kiterjedésű dolmenmező fekszik például kb. 3 km-re a Nebo-hegytől; Kr. e. 6000-ből származtatják, de bizonyosan nem keletkezett később, mint Kr. e. 4500. Hebrón, Beérseba, Bétel, Gilgál, Sikemet, Siló, Dán, Jeruzsálem - ezek a szent helyek valójában korábban menhirekből, dolmenekből és kőkörökből álló megalitikus építmények voltak, készítésük ideje a bibliai Palesztina kialakulását megelőző évezredekre tehető. A Szahara délkeleti részén, Alsó-Núbiában, Nahrában is kb. hatezer éves megalitok állnak.
Úgy tűnik, hogy a kőlétesítmények építésének szakása az említett vidékről terj edhetett el, mert a távolabbi vidékeken találhatók általában fi atalabbak. Megalitokkal találkozhatunk Nyugat-Európa atlanti partvidékén, Dél-Ázsiában, Dél-Oroszországban, a Földközi-tenger szigetein, például Korzikán, Szardínián és Máitán is előfordulnak.
A legismertebbek minden bizonnyal a nyugat-európaiak, a Stanehenge-ről valószínűleg mindenki hallott. Érdekes módon azonban az ázsiai kőkörök többnyire elkerülik a kutatók figyelmét, pedig például egyedül Indiában annyi van belőlük, hogy felsorolni is nehéz, és méretükben is jóval túlszárnyalják a sokkal jobban ismert európai társaikat. A kőkori építőmesterek munkájának emlékei folyamatosan bukkannak elő Ázsiában, nemrég Baskíriában fedeztek fel például egy ókori csillagvizsgálót, a kőkör rendkívül hasonló a Stonehenge-hez, ráadásul ugyanazon a szélességi körön is fekszik. Orosz régészek egy négyezer éves építmény maradványaira bukkantak Rjazan területén, amit szintén a Stanehenge-hez hasonlítanak. Az Abakán folyó mellett, a minuszinszki medencében is - amely az őskortól kezdve fejlett kultúrák otthona - látható egy kőemlék. Grandpierre Attila csillagász a következőket írj a: "A jezsuiták a kőköröket a körzet szkíta öröksége bizonyítékának tekintették. India északi részén, Radzsisztánban is nyilvánvalónak tartják: a kőkörök mindenhol a szkíta uralom tanúbizonyságai. Metcalfe báró, az indiai brit kolónia ügyintézője szerint «nem kell nagy találékonyság ahhoz, hogy párhuzamra, vagy egyenesen közös ős létére következtessünk a druida kőkörök és az indoszkíta építészet maradványai között. )) Indiában általános nézet, hogy a kőkörök a szkíta kultúra nyomai." (Kőemlékek találhatók más földrészeken is, ami felvet néhány más gondolatot is, ezek azonban nem tartoznak a könyv témái közé.)
Láttuk tehát, hogy a legkorábbi kőemlékek az újkőkori kultúrkör területének központjában találhatók. Későbbi elterjedésükkel kapcsolatban Wilson megállapította, hogy - noha a történelem előtti kor kutatói nem tudnak mit kezdeni a jelenséggel - tény, hogy kb. Kr. e. V. évezredtől a kőemlékek futótűzként terjedtek Nyugat-Európa partján észak felé. Az biztos, hogy az építők a tengert használták közlekedési útvonalként. Az is biztos, hogy nem az egyiptomi vagy a sumir civilizációkból erednek, mert ezek ekkor még nem érték el az ehhez szükséges fejlettségi szintet - írj a. Egyet kell értenünk Wilsonnal, nem az egyiptomi és nem a sumir civilizációból erednek, az eddigiek ismeretében ugyanis arra következtethetünk, hogy csak a neolitikum tudósai hozhatták létre őket. Ezt támasztja alá Maríja Gimbutas is, aki úgy véli, hogy Kr. e. 7000 és 3500 között széles körben elterjedt a Nagy Istennő kultusza, amely egyfajta közös nyelvként szolgált. Felhívta a figyelmet arra, hogy számos megalitépítmény, köztük például a máltai és a gozói alaprajza az Anyaistennő alakját igyekszik visszaadni. Szerinte az Anyaistennő birodalma gyakorlatilag ugyanazon a területen fekszik, ahol a megalitok elterjedtek.
Ha viszont ez így van, akkor a Kárpát-medencében is lennie kellene kőemlékeknek.
Alig ismert kőkori leletek
Érdekes módon a Kárpát-medence újkőkori emlékei alig élnek a köztudatban. Jól jellemzi a helyzetet a Nagykanizsa melletti homokdombon a közelmúltban talált hatezer évesre becsült szentély, de az is lehet persze, hogy idősebb. Magyarország eddigi egyetlen vallási helyét fedezték fel ebből a korból a régészek. Több értékes kora újkőkori tárgy is előkerült, mégsem maradhat egyben a lelőhely, mivel a homokot a szentéllyel együtt beépítik a készülő autópályába. A szentély készítőiről annyit lehet tudni, hogy csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, mert a bejáratokat az égtájaknak megfelelően alakították ki.
Furcsa módon a hírről az országos médiumok gyakorlatilag nem számoltak be, noha a hatezer éves szentélyből arra következtethetünk, hogy évezredekkel ezelőtt olyanok éltek a Kárpát- medencében, akik az újkőkori műveltség többi tudósához hasonló tudással rendelkeztek. Ha erről az igencsak jelentős leletről alig hallani, akkor feltételezhetjük, hogy van több is, csak alig ismerjük őket. És ez így is van. Kevesen tudják például, hogy Magyarországon a földvárak mellett több őskori kőkör is található. Grandpierre Attila kutatásaiból tudjuk meg a következőket: a magyarországi kőkörökről mindössze egy könyv jelent meg, az is németül, a szerző, Makkay János kiadásában. Ebben szerepeinek a következő kőkörhelyszínek: "Kovadomb (Kárpát-Ukrajna); Iklód; Balatonmagyaród; Hódmezővásárhely, Gorzsa; Tiszapolgár-Csőszhalom; Parác; Szászváros; Felsőlupkó; Füzesabony-Pusztaszikszó; Endrőd; Szolnok-Zagyvapart; Tiszanána; Nitriánsk:y Hrádok (Felvidék); Szarvas; Balatonmagyaród Hidvégpuszta; Felsővárca; Butuceni (Moldva); Bogit-Berg (Ukrajna) ; Susani (Erdély), Rákos (Erdély), Sarmizegetusa (Erdély) közelében két kőkört is találtak. Nemrég újabb kőkört találtak, Kisompolynál, Erdélyben, Gyulafehérvártól nem messze, amely ezer évvel megelőzi Stonehenge-t, és nagyobb is nála... Az angliai kőkörök megkülönböztetett figyelemben részesülnek: sok világhírű tudós, fizikus, csillagász foglalkozott a nagy-britanniai kőkörökkel... A brit, német, orosz kőköröknek összesített honlapjuk is van, amelyre egy nemrégen Bulgáriában felfedezett kőkör is felkerült, de amelyen egyetlen magyarországi kőkör sem szerepel."
Figyelmet érdemelnek a földvárak is. A Kárpát-medencében kb. nyolcezer évvel ezelőtt nagyarányú munkálatok kezdődtek, földvárakat építettek. A Polgár-csőszhalomnál talált körárok-rendszer keletkezési ideje Hancock szerint kb. Kr. e. 6000 , mások szerint ezer évvel korábbi, de mindenképpen az ismert európai földvárak közül a legidősebb.
A kőkori jelzésrendszer nyomai Magyarországon is megtalálhatók, többek véleménye szerint az alföldi tájakon a földhalmok töltenek be hasonló szerepet. Az Alföld kiemelkedő jelentőségű értékei a kunhalmok, az egyik legrégebbi, ember által épített kultúrtörténeti emlékeink, amelyeket Illyés Gyula az Alföld piramisainak nevezett. Ezek "olyan öt-tíz méter magas, húsz-ötven méter átmérőjű kúp vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt" - írja Györffy István néprajzkutató.
A kunhalom elnevezést a szakirodalomban Horváth István használta először a XIX. század elején, mivel ezeket a képződményeket a letelepedő kunok művének tulajdonította, ezzel szemben Ipolyi Arnold hunhalmokat említ. A hajdan volt mintegy 40 ezer(!) alföldi kunhalom keletkezése különböző korokra vezethető vissza. A legkorábbi leletek szerint a tellek (lakódombok) egy része már a neolitikumban is lakott volt. A rézkorban a halmok kihaltak, de a bronzkorban újra benépesültek. Ebben az időben jelentek meg a temetkezés céljára szolgáló halmok (kurgánok). A későbbiekben a már meglévő halmokat az itt letelepedett lovas nomád népek tovább használták. A szerepük idővel megváltozott, és már nem lakóhelyként, temetkezési helyként, hanem őrhelyként és határjelzésként használták őket.
A kunhalmok a legnagyobb számban a Hortobágyon, a Nagykunságban, Csongrád megye tiszántúli területein, a Jászságban, Békés megye északi részein és a Hajdúháton fordulnak elő. (A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a kunhalom és a kurgán gyakran egymás szinonimájaként fordul elő, noha csupán a sírhalmot nevezi az irodalom kurgánnak.) Minket értelemszerűen a legkorábbiak, a Kr. e. 4000 körüli időpontban keletkezettek érdekelnek, általában ezt az időpontot fogadják el a legrégebbiek keletkezési idejének. A halmok ősiségére, illetve készítőik sumirokkal való nyelvi kapcsolatára utal egy magyarul nem tudó angol kutató megfigyelése: sumirul a hegy = KUR. Gardner szerint nyelvi kapcsolat lehet a sumir KUR és a kurgánt építő nép között(!).
A kunhalmok szakrális szerepét több kutató hangsúlyozza. A nyugat-európai megalitokkal kapcsolatban megállapították, hogy nem véletlenszerűen helyezkednek el, hanem meghatározott egyenesek mellett találhatók. Már a XIX. században rámutattak egy vonalhálózatra: "Az általunk ismert monumentális építmények nagy összefüggő vonalhálózatot alkotnak, amelyek Nyugat-Európa területéről egészen a Brit-szigetekig és Írországig... egészen az Északi-sarkig húzódnak... A vonalak megtalálhatók Indiában, Kínában és az összes keleti országban, ahol ugyanezt a mintát követik." A kunhalmok sem véletlenszerűen épültek, hanem határozott rendszer figyelhető meg bennük, sőt csillagászati értelmezés lehetősége is felmerül, mivel a szakrális tér szerkezetének általános sajátosságait mutatják.
Van-e közük a kunhalmoknak a kőkörökhöz? - teszi fel a kérdést Grandpierre Attila a tanulmányában. Majd így folytatja: "A kőkörök gyakran koncentrikus körárokrendszert alkotnak... A kurgánok és a kőkörök tehát alakjukban, geometriájukban, méretükben, használati rendeltetésükben megegyeznek a kőkörökkel... Meg kell állapítanunk, a kurgánok és a kőkörök minden jel szerint feltűnően szoros rokonságban állnak egymással."
Ha igaz az a feltételezés, hogy az említett "tudóscsoport" tagjai hozták létre a kőemlékeket a hatalmas újkőkori "birodalom" területén, akkor találnunk kell valamilyen kapcsolatot a Kárpát-medence és a régi Kelet között ebből a szempontból is. És találunk is. A világ legnagyobb kibányászott kőtömbje minden bizonnyal az ezertonnás (!), Dél-köveként ismert monolit, amely Baalbekben található, kb. 80 km-re északkeletre Bejrúttól. Máig nincs magyarázat arra, vajon hogyan tudták akár csak megmozdítani is. A környéken még több száztonnás, egykor az épülethez tartozó, kb. 20 m-es kőoszlopokat találtak. A hagyomány azt tartja, hogy baalbeki a legősibb épület a földön, ami az arabok szerint a legendás Nimródhoz tartozott, aki hajdan egész Libanont uralta. Egy arab kézirat szerint Nimród óriásokat küldött Baalbekbe az özönvíz után, hogy újraépítsenek mindent. Tehát Nimród, a magyarak ősapja, a Kelet első nagy építőmestere! Sőt, megalitépítője! Érdekes módon a magyar népemlékezet is azt tudja, hogy a hatalmas kőépítmények építőmestere volt: Nimród és óriásai napnyugatról a felkelő Nap irányába haladtak, mégpedig úgy, hogy maguk után hatalmas kövekből épített óriási kőpalotákat, csillagvizsgálókat és szent épületeket hagytak. A kövek emelésének, a nagy kövekből való óriás épületek építésének beavatott titkát vitték magukkal. Nimród könnyedén emelt fel hatalmas, óriási köveket, amelyekből templomokat, szent helyeket, hatalmas városokat, palotákat építtetett. Ezek után már aligha meglepő, hogy a néphagyomány Nimród-halomként is ismeri a kunhalmokat(!).
Az építményekből szerte a világon ugyanolyan magas fokú matematikai és csillagászati tudásra következtethetünk. Annak ellenére azonban, hogy a máig ámulatba ejtő, -több ezer éves kőemlékek építésének kora viszonylag ismert, az elterjedési területük behatárolható, a szakirodalom mégse használja a "megalitkorszak" vagy a "megalitkori nép" kifejezéseket. A laikus ismét csak kérdéseket tud feltenni: Vajon miért nem? Talán csak nem azért, mert ez is a ragozó nyelven beszélő népekhez köthető?"
A fentiekhez kapcsolódó fontos lelőhely a Polgár-Csőszhalom lelőhelyén talált neolitikus kőkör-rendszer, amelynek régészeti feltárását az ELTE Régészeti Tanszékcsoportja végezte.
Nem csak a Stonehenge létezik ám...
(részletek Bunyevácz Zsuzsa Szent Grál üzenete c. könyvéből:)
"Kőkori csúcstechnológia
Vajon van-e kézzelfogható nyoma annak, hogy az új kőkorban valóban nagy tudású emberek éltek, akik ismerték a csillagászat és a matematika titkait? Igen, mivel már a bibliai vízözön előtti évezredekben különleges "építési láz" ütötte fel a fejét, több száz tonnás köveket kezdtek el mozgatni, nagy távolságra szállítani, hogy belőlük különféle építményeket készítsenek, hatalmas kövekből - megalitokból - álló létesítmények jelentek meg sokfelé, amelyek feltűnő hasonlóságot mutatnak egymástól messze eső területeken is. Világszerte csillagászati funkciókat töltöttek be, nagy valószínűséggel a Nap, a Hold és a csillagok mozgásának megfigyelése miatt építették őket, s képesek voltak a napforduló, a napéj egyenlőség, valamint a nap- és a holdfogyatkozások napjainak előrejelzésére. Létrehozásukhoz máig is megdöbbentő matematikai és csillagászati tudásra volt szükség, ráadásul még napjainkban sem tudjuk megmondani, hogyan készítették őket.
A legrégibb kőemlékek az őskori kultúrkör közepe tájáról származnak; a legkorábbi minden bizonnyal a Délkelet-Törökországban található Göbekli Tepe, amelynek keletkezési idejét Kr. e. 9000-re(!) teszik. Itt van a világ első ismert temploma. Az itt talált kőoszlopok egyenként kb. ötven tonnát nyomnak. A közelben található Karahan Tepe ugyanolyan korú, a szintén kelet-törökországi Nevali Cori keletkezési idejét pedig kb . Kr. e. 8000-re teszik.
A közel-keleti kőemlékek is az idősebbek közé tartoznak. Ezrével álltak/állnak dolmenek például a Jordán-folyó völgyének déli részénél, a Holt-tenger környékén. Szokatlanul nagy kiterjedésű dolmenmező fekszik például kb. 3 km-re a Nebo-hegytől; Kr. e. 6000-ből származtatják, de bizonyosan nem keletkezett később, mint Kr. e. 4500. Hebrón, Beérseba, Bétel, Gilgál, Sikemet, Siló, Dán, Jeruzsálem - ezek a szent helyek valójában korábban menhirekből, dolmenekből és kőkörökből álló megalitikus építmények voltak, készítésük ideje a bibliai Palesztina kialakulását megelőző évezredekre tehető. A Szahara délkeleti részén, Alsó-Núbiában, Nahrában is kb. hatezer éves megalitok állnak.
Úgy tűnik, hogy a kőlétesítmények építésének szakása az említett vidékről terj edhetett el, mert a távolabbi vidékeken találhatók általában fi atalabbak. Megalitokkal találkozhatunk Nyugat-Európa atlanti partvidékén, Dél-Ázsiában, Dél-Oroszországban, a Földközi-tenger szigetein, például Korzikán, Szardínián és Máitán is előfordulnak.
A legismertebbek minden bizonnyal a nyugat-európaiak, a Stanehenge-ről valószínűleg mindenki hallott. Érdekes módon azonban az ázsiai kőkörök többnyire elkerülik a kutatók figyelmét, pedig például egyedül Indiában annyi van belőlük, hogy felsorolni is nehéz, és méretükben is jóval túlszárnyalják a sokkal jobban ismert európai társaikat. A kőkori építőmesterek munkájának emlékei folyamatosan bukkannak elő Ázsiában, nemrég Baskíriában fedeztek fel például egy ókori csillagvizsgálót, a kőkör rendkívül hasonló a Stonehenge-hez, ráadásul ugyanazon a szélességi körön is fekszik. Orosz régészek egy négyezer éves építmény maradványaira bukkantak Rjazan területén, amit szintén a Stanehenge-hez hasonlítanak. Az Abakán folyó mellett, a minuszinszki medencében is - amely az őskortól kezdve fejlett kultúrák otthona - látható egy kőemlék. Grandpierre Attila csillagász a következőket írj a: "A jezsuiták a kőköröket a körzet szkíta öröksége bizonyítékának tekintették. India északi részén, Radzsisztánban is nyilvánvalónak tartják: a kőkörök mindenhol a szkíta uralom tanúbizonyságai. Metcalfe báró, az indiai brit kolónia ügyintézője szerint «nem kell nagy találékonyság ahhoz, hogy párhuzamra, vagy egyenesen közös ős létére következtessünk a druida kőkörök és az indoszkíta építészet maradványai között. )) Indiában általános nézet, hogy a kőkörök a szkíta kultúra nyomai." (Kőemlékek találhatók más földrészeken is, ami felvet néhány más gondolatot is, ezek azonban nem tartoznak a könyv témái közé.)
Láttuk tehát, hogy a legkorábbi kőemlékek az újkőkori kultúrkör területének központjában találhatók. Későbbi elterjedésükkel kapcsolatban Wilson megállapította, hogy - noha a történelem előtti kor kutatói nem tudnak mit kezdeni a jelenséggel - tény, hogy kb. Kr. e. V. évezredtől a kőemlékek futótűzként terjedtek Nyugat-Európa partján észak felé. Az biztos, hogy az építők a tengert használták közlekedési útvonalként. Az is biztos, hogy nem az egyiptomi vagy a sumir civilizációkból erednek, mert ezek ekkor még nem érték el az ehhez szükséges fejlettségi szintet - írj a. Egyet kell értenünk Wilsonnal, nem az egyiptomi és nem a sumir civilizációból erednek, az eddigiek ismeretében ugyanis arra következtethetünk, hogy csak a neolitikum tudósai hozhatták létre őket. Ezt támasztja alá Maríja Gimbutas is, aki úgy véli, hogy Kr. e. 7000 és 3500 között széles körben elterjedt a Nagy Istennő kultusza, amely egyfajta közös nyelvként szolgált. Felhívta a figyelmet arra, hogy számos megalitépítmény, köztük például a máltai és a gozói alaprajza az Anyaistennő alakját igyekszik visszaadni. Szerinte az Anyaistennő birodalma gyakorlatilag ugyanazon a területen fekszik, ahol a megalitok elterjedtek.
Ha viszont ez így van, akkor a Kárpát-medencében is lennie kellene kőemlékeknek.
Alig ismert kőkori leletek
Érdekes módon a Kárpát-medence újkőkori emlékei alig élnek a köztudatban. Jól jellemzi a helyzetet a Nagykanizsa melletti homokdombon a közelmúltban talált hatezer évesre becsült szentély, de az is lehet persze, hogy idősebb. Magyarország eddigi egyetlen vallási helyét fedezték fel ebből a korból a régészek. Több értékes kora újkőkori tárgy is előkerült, mégsem maradhat egyben a lelőhely, mivel a homokot a szentéllyel együtt beépítik a készülő autópályába. A szentély készítőiről annyit lehet tudni, hogy csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, mert a bejáratokat az égtájaknak megfelelően alakították ki.
Furcsa módon a hírről az országos médiumok gyakorlatilag nem számoltak be, noha a hatezer éves szentélyből arra következtethetünk, hogy évezredekkel ezelőtt olyanok éltek a Kárpát- medencében, akik az újkőkori műveltség többi tudósához hasonló tudással rendelkeztek. Ha erről az igencsak jelentős leletről alig hallani, akkor feltételezhetjük, hogy van több is, csak alig ismerjük őket. És ez így is van. Kevesen tudják például, hogy Magyarországon a földvárak mellett több őskori kőkör is található. Grandpierre Attila kutatásaiból tudjuk meg a következőket: a magyarországi kőkörökről mindössze egy könyv jelent meg, az is németül, a szerző, Makkay János kiadásában. Ebben szerepeinek a következő kőkörhelyszínek: "Kovadomb (Kárpát-Ukrajna); Iklód; Balatonmagyaród; Hódmezővásárhely, Gorzsa; Tiszapolgár-Csőszhalom; Parác; Szászváros; Felsőlupkó; Füzesabony-Pusztaszikszó; Endrőd; Szolnok-Zagyvapart; Tiszanána; Nitriánsk:y Hrádok (Felvidék); Szarvas; Balatonmagyaród Hidvégpuszta; Felsővárca; Butuceni (Moldva); Bogit-Berg (Ukrajna) ; Susani (Erdély), Rákos (Erdély), Sarmizegetusa (Erdély) közelében két kőkört is találtak. Nemrég újabb kőkört találtak, Kisompolynál, Erdélyben, Gyulafehérvártól nem messze, amely ezer évvel megelőzi Stonehenge-t, és nagyobb is nála... Az angliai kőkörök megkülönböztetett figyelemben részesülnek: sok világhírű tudós, fizikus, csillagász foglalkozott a nagy-britanniai kőkörökkel... A brit, német, orosz kőköröknek összesített honlapjuk is van, amelyre egy nemrégen Bulgáriában felfedezett kőkör is felkerült, de amelyen egyetlen magyarországi kőkör sem szerepel."
Figyelmet érdemelnek a földvárak is. A Kárpát-medencében kb. nyolcezer évvel ezelőtt nagyarányú munkálatok kezdődtek, földvárakat építettek. A Polgár-csőszhalomnál talált körárok-rendszer keletkezési ideje Hancock szerint kb. Kr. e. 6000 , mások szerint ezer évvel korábbi, de mindenképpen az ismert európai földvárak közül a legidősebb.
A kőkori jelzésrendszer nyomai Magyarországon is megtalálhatók, többek véleménye szerint az alföldi tájakon a földhalmok töltenek be hasonló szerepet. Az Alföld kiemelkedő jelentőségű értékei a kunhalmok, az egyik legrégebbi, ember által épített kultúrtörténeti emlékeink, amelyeket Illyés Gyula az Alföld piramisainak nevezett. Ezek "olyan öt-tíz méter magas, húsz-ötven méter átmérőjű kúp vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt" - írja Györffy István néprajzkutató.
A kunhalom elnevezést a szakirodalomban Horváth István használta először a XIX. század elején, mivel ezeket a képződményeket a letelepedő kunok művének tulajdonította, ezzel szemben Ipolyi Arnold hunhalmokat említ. A hajdan volt mintegy 40 ezer(!) alföldi kunhalom keletkezése különböző korokra vezethető vissza. A legkorábbi leletek szerint a tellek (lakódombok) egy része már a neolitikumban is lakott volt. A rézkorban a halmok kihaltak, de a bronzkorban újra benépesültek. Ebben az időben jelentek meg a temetkezés céljára szolgáló halmok (kurgánok). A későbbiekben a már meglévő halmokat az itt letelepedett lovas nomád népek tovább használták. A szerepük idővel megváltozott, és már nem lakóhelyként, temetkezési helyként, hanem őrhelyként és határjelzésként használták őket.
A kunhalmok a legnagyobb számban a Hortobágyon, a Nagykunságban, Csongrád megye tiszántúli területein, a Jászságban, Békés megye északi részein és a Hajdúháton fordulnak elő. (A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a kunhalom és a kurgán gyakran egymás szinonimájaként fordul elő, noha csupán a sírhalmot nevezi az irodalom kurgánnak.) Minket értelemszerűen a legkorábbiak, a Kr. e. 4000 körüli időpontban keletkezettek érdekelnek, általában ezt az időpontot fogadják el a legrégebbiek keletkezési idejének. A halmok ősiségére, illetve készítőik sumirokkal való nyelvi kapcsolatára utal egy magyarul nem tudó angol kutató megfigyelése: sumirul a hegy = KUR. Gardner szerint nyelvi kapcsolat lehet a sumir KUR és a kurgánt építő nép között(!).
A kunhalmok szakrális szerepét több kutató hangsúlyozza. A nyugat-európai megalitokkal kapcsolatban megállapították, hogy nem véletlenszerűen helyezkednek el, hanem meghatározott egyenesek mellett találhatók. Már a XIX. században rámutattak egy vonalhálózatra: "Az általunk ismert monumentális építmények nagy összefüggő vonalhálózatot alkotnak, amelyek Nyugat-Európa területéről egészen a Brit-szigetekig és Írországig... egészen az Északi-sarkig húzódnak... A vonalak megtalálhatók Indiában, Kínában és az összes keleti országban, ahol ugyanezt a mintát követik." A kunhalmok sem véletlenszerűen épültek, hanem határozott rendszer figyelhető meg bennük, sőt csillagászati értelmezés lehetősége is felmerül, mivel a szakrális tér szerkezetének általános sajátosságait mutatják.
Van-e közük a kunhalmoknak a kőkörökhöz? - teszi fel a kérdést Grandpierre Attila a tanulmányában. Majd így folytatja: "A kőkörök gyakran koncentrikus körárokrendszert alkotnak... A kurgánok és a kőkörök tehát alakjukban, geometriájukban, méretükben, használati rendeltetésükben megegyeznek a kőkörökkel... Meg kell állapítanunk, a kurgánok és a kőkörök minden jel szerint feltűnően szoros rokonságban állnak egymással."
Ha igaz az a feltételezés, hogy az említett "tudóscsoport" tagjai hozták létre a kőemlékeket a hatalmas újkőkori "birodalom" területén, akkor találnunk kell valamilyen kapcsolatot a Kárpát-medence és a régi Kelet között ebből a szempontból is. És találunk is. A világ legnagyobb kibányászott kőtömbje minden bizonnyal az ezertonnás (!), Dél-köveként ismert monolit, amely Baalbekben található, kb. 80 km-re északkeletre Bejrúttól. Máig nincs magyarázat arra, vajon hogyan tudták akár csak megmozdítani is. A környéken még több száztonnás, egykor az épülethez tartozó, kb. 20 m-es kőoszlopokat találtak. A hagyomány azt tartja, hogy baalbeki a legősibb épület a földön, ami az arabok szerint a legendás Nimródhoz tartozott, aki hajdan egész Libanont uralta. Egy arab kézirat szerint Nimród óriásokat küldött Baalbekbe az özönvíz után, hogy újraépítsenek mindent. Tehát Nimród, a magyarak ősapja, a Kelet első nagy építőmestere! Sőt, megalitépítője! Érdekes módon a magyar népemlékezet is azt tudja, hogy a hatalmas kőépítmények építőmestere volt: Nimród és óriásai napnyugatról a felkelő Nap irányába haladtak, mégpedig úgy, hogy maguk után hatalmas kövekből épített óriási kőpalotákat, csillagvizsgálókat és szent épületeket hagytak. A kövek emelésének, a nagy kövekből való óriás épületek építésének beavatott titkát vitték magukkal. Nimród könnyedén emelt fel hatalmas, óriási köveket, amelyekből templomokat, szent helyeket, hatalmas városokat, palotákat építtetett. Ezek után már aligha meglepő, hogy a néphagyomány Nimród-halomként is ismeri a kunhalmokat(!).
Az építményekből szerte a világon ugyanolyan magas fokú matematikai és csillagászati tudásra következtethetünk. Annak ellenére azonban, hogy a máig ámulatba ejtő, -több ezer éves kőemlékek építésének kora viszonylag ismert, az elterjedési területük behatárolható, a szakirodalom mégse használja a "megalitkorszak" vagy a "megalitkori nép" kifejezéseket. A laikus ismét csak kérdéseket tud feltenni: Vajon miért nem? Talán csak nem azért, mert ez is a ragozó nyelven beszélő népekhez köthető?"
A fentiekhez kapcsolódó fontos lelőhely a Polgár-Csőszhalom lelőhelyén talált neolitikus kőkör-rendszer, amelynek régészeti feltárását az ELTE Régészeti Tanszékcsoportja végezte.
Ötszörös körárok rendszert rejt a föld
a mágneses fénykép alapján 7300 éves!
Baranyában eddig 14-et találtak.
(képek forrása: http://magyarostortenet.gportal.hu/gindex.php?pg=22698187&gid=2078631 )***
Összefoglalásként elmondható, hogy az uralkodó történelmi szemlélettel nem kis gond van, és úgy tűnik bizonyos körök erősen érdekeltek abban, hogy a hívatalos történetírástól látványosan eltérő, valós Föld-történetet elhallgassák, tagadják, s a vele kapcsolatos kutatási eredményeket nevetségessé nyílvánítsák. Kőkori építőmesterek munkái behálózzák a Földet. Az őskortól napjainkig tartó Kárpát-medencei településfolytonosság és folyamatos embertani fejlődés kétségbevonhatatlan, mint ahogy az itt élők kultúrateremtő szerepe is az, a jégkorszaki írásbeliséggel. A fentiek alapján a következő "történet" kezd körvonalazódni. És most az olvasók fantáziáját kell kérjük, képzeljük el a következő mesét:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Aranyos Szegelet, egy Édenkert. Ebben a kertben zavartalanul fejlődhetett jelen világkorszak embere. A Kárpát-medencében bizonyítottan megtalált, az emberré válás két fontos eleme (Rudi és Samu), melyek komoly előrefutást mutatnak minden más emberhez képest, nem elszigetelt esetek, és nem tévedések, hanem egy hosszú folyamat két természetes lépcsője. Ez a folyamat később is megfigyelhető, itt találhatók meg a tájátalakítás mesterművei, a legrégebbi hangszer, a legősibb nyílhegyek, a legrégebbi piramisok és egyéb megalitikus építmények, kőkörök, a legkorábbi fazekasság, és fémbányászat, stb. stb.. A Kárpát-medencében több százezer év alatt - talán földönkívüli vagy "égi" segítséggel... - kifejlődött ős-kárpáti ember több szempontból jóval előtte jár a többi földrész emberénél. Ez az ember - a mai tudomány állításával szemben - nem hal ki, hanem tudósai révén magas (magos) tudását szétterjeszti a bolygón, ennek nyomai megtalálhatók a legtartósabban fennmaradt megalitikus építmények és a mesterséges hegyek formájában. Ők voltak a Bibliában is említett "óriások" (magasok, magosok, magas-tudásúak), akik kifejlesztették a róvott írásbeliséget, és a kőpiramisok építési technikát, a földmunkák olyan szintjét, amit ma már nem értünk. És mivel ezek az építmények közül a legrégebbiek a Kárpát-medencei legalább 30-40 ezer éves piramishegyek és kőkörök, így joggal feltételezhetjük, hogy az ősforrás minden bizonnyal itt van.
A kárpát-medencei ember, még a hódítás-irányultságú indoeurópai/szemita népek megjelenése előtt létrehoz a Földön egy őskőkori, békés, mellérendelő szemléletű civilizációt. A több száz tonnás kövek kialakítása és mozgatása nem feltétlenül fizikai erővel, hanem inkább szellemi erővel vagy az anyagszerkezet rezgéseit ismerően, hanghullámok segítségével zajlik, ma már ismeretlen tudás segítségével, vagy esetleg valamilyen anyag-szerkezet megváltoztató eljárással, és öntési technológiával (tehát nem bányászattal és nem cipekedéssel!). A szétszéledő nagy tudású építőmestereket különböző névvel illetik ma már, gall druidák, kelta filozófusok, káldeus papok, egyiptomi papok, stb. Ennek a nagy tudású népnek a leszármazottjai megtalálhatók szerte a bolygón, nem, nem haltak ki. Az újkőkori civilizációs vívmányok is nekik köszönhetők, úgy mint írás, csillagászat, matematika, építészet, szögmérés, időszámítás-naptár, stb. melyek nyomai a fennmaradt építményeik szerkezeti és égtájakhoz kapcsolódó tulajdonságaikban még fellelhető (több helyen is a forrás: Orion-Nimród csillagkép...). Bámulatos összefüggések a mélyben: a kőkori megalitépítő kultúrkör feltételezhető forrása a Kárpát-medence. Az ős-nyelvből, az ősi-etimonokból a Kárpát-medencei magyar nyelv - kiemelkedően a többihez képest - 68%-ot őrzött meg. A Kárpát-medencei ember 73%-ban őseurópai génekkel rendelkezik, kiemelkedően a többiekhez képest...
Ez a nagy tudású, leleményes ember ~Kr.e 40 000 és 15 000 között létrehozza a vízözön előtti, "globális tengerparti civilizációt" szerte a bolygón, melynek a jégkorszak utáni kataklizma vet véget. Az özönvízzel együtt húzódik vissza a megmaradt emberiség a Kaukázus-Anatólia-Kárpát-medence vidékére, (illetve Közép- és Dél-Amerika magasabb területeire, és az óceánok megmaradt szigetvilágára) és a korábbi műveltségi szint folyományaként, folytonosságaként létrehozza az újkőkori eurázsiai civilizációt (Amerikában pedig az olmék, és andoki civilizációkat). Ez az újkőkori kultúrkör sem tűnik el nyomtalanul, hanem az újabb, Fekete-tengeri katasztrófánál ismét szétszéled, és több részre bomlik: létrejön Sumér, Egyiptom, és az Indus-völgyi civilizáció, valamint ebben az időben jelenik meg a nagyállattenyésztő kurgán ember is. És a mese még mindig nem ér véget...
A Kárpát-medencei ősök mai szemmel érthetetlen, rendkívül magas szintű építő munkáinak nyoma számos helyen felfedezhető. Elképzelhető, hogy az összes földi piramis a jégkorszaki nagy vízözön előtti Kárpát medencei piramisok másolatai, azok mintájára készültek - ez következhet abból is, hogy a Kárpát-medencei piramisok jóval régebbiek, mint a többi, tehát ez arra utal, hogy itt lehetett a forrás. A kalotaszegi is egy későbbi piramis-formára alakított hegy, akárcsak mint a bosnyák-piramisok. Ilyen - későbbi időkben - piramis formájúvá alakított hegy csak a budai, pilis-visegrádi hegységben akár több tucat is lehet. Dobogókő is egy csonkolt tetejű piramis lehet, ami aztán a későbbiekben várszerűvé lett átalakítva. A Tárim-medencei 250 ujgur piramis is vélhetően az itteni mintára készült jóval később. Az Erdélyi pallagrendszerek ma is felfoghatatlan tudásról tesznek tanúbizonyságot, némán bizonyítva e mese alapjainak valóságmagvát. A kalotaszegi piramist nem véletlen nevezik Koporsó-hegynek. Mert egy olyan hely ahol, a hegyen, a hegyben mintegy "koporsóban" újjá lehet születni. Ez a 3 napos koporsóba-zártság mint az újjászületés próbája közismert a Pálos-időből. Ugyanilyen koporsó-hegy van a Duna-kanyarban is Visegrád és Dunabogdány között - de az hosszúkás piramis-formájú - jobban hasonlít egy koporsóra. Pilisszentlélek és Pilisszentlászló térségében - egy a Google Earth-ön is kivehető km-es emberi koponya van úgymond a tájba vésve - nyilván nem véletlenül. Egyébként is a hegyeink, főként a Pilis és a Bükk telis-tele vannak a Teremtésre utaló "Nazca jelekkel". "Természetesen" a Google térképekről már időközben eltávolították a koponya nyomait, de régi térképészeti képeken még fellelhető, illetve vannak kifejezetten "koponya-körútnak" nevezett turisztikai ösvények:
A Google térképén ma már nem látszik...
...de ott van az...
Elképzelhető hát, hogy a földi Teremtés helyszíne itt volt a Kárpát medencében? Ez a valódi "Arany-piramisos Kánaán"?. Nem véletlen özönlenek ide az emberek "országot foglalni", nem véletlenül használja a jelenleg uralkodó háttérelit a piramis jelképét számtalan formában...
Elképzelhető, hogy az un. Shambala-legenda is tőlünk jutott el Tibetbe Ujgúrián át? Az eredeti Shambala a bükki Szala-Ajka/Gyűlés-Szája völgy körben a 9 piramis-heggyel, a nyilvánvalóan mesterségesen kialakított Szalajka-patak Fátyol-vízesésével mint "választó-vonallal" a fátylon inneni és túli világot illetően. De ott vannak a "Szent Tavak a Szent Forrás és Barlang" is - nyilván nem véletlenül - mint "Shambala-kellékek". A Pilisben és Bükkben is bárki meggyőződhet személyesen is ezen helyszínek eszméletlen misztikájáról/mágiájáról.
Az eddigi meseszép történet azonban - mint szinte minden történet - rosszra fordul. Mivel a világtörténelem ciklikusan működik, így természetes, hogy az építkező, emelkedő mellett/után van hanyatló korszak is. Ebben a már lefelé ívelő szakaszban a Földön - ki tudja milyen forrásból - megjelenik egy másik mintát követő ember, aki az alárendeltség szemléletében él, uralkodni és hódítani akar, hierarchikus társadalmi berendezkedést épít, és feltalálja a háborút.
A békés, építkező, mellérendelő kőkori civilizáció még élő nyomait fokozatosan elkezdik pusztítani, tűzzel-vassal írtják, ahol érik a gyilkosok. A magyarokat és műveltségüket szintén tűzzel-vassal írtják az új jövevények. A szintén öntési technológiával épült Ős-Buda várát is igyekeztek a földdel (a heggyel) egyenlővé tenni, mint az utolsó szakrális királyi központot - ez persze nem sikerült nyomtalanul...
A kőkori nagy kiterjedésű civilizáció emléke feledésbe merül, a "győztesek" által írt történelemkönyvek elhallgatják a létezését.
Kihalt.
Nem is létezett.
Az ok: a tudás, a szakrális erő, és a békés mellérendelő szemléletű, életigenlő minta elhallgatása....
De természetesen ennek a mesének még nincs vége...
További hasonló gondolatok:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/09/a-karpat-medence-foldi-paradicsom.html
No de ne kalandozzunk el ennyire, hagyjuk a "meséket" és a kérdőjeleket, nézzük mit fejtett meg a legújabb-kori tudomány a Kárpát-medence és lakosai történetéről!